Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

RUSZOLY JÓZSEF: Hegyesi Márton és műve

teszem. A honatyákat pedig Tóth Béla (Adalbert Tóth) képviselői névjegyzékének segítségével azonosítom. Az ennek kapcsán fölvetődő problémákat — megoldásuk nem lévén egy névmutató jegyzetében megoldható — nyitva hagyom. 5. Hegyesi Márton könyvéhez kapcsolódó valamennyi későbbi közleményére maga sem hivatkozik a „Jegyzetei"-ben. így Bihar vármegye 1848/49-beli történetével kapcsolatos teljes munkássága csak a Kiskun Múzeumban egyelőre földolgozatlanul őrzött hagyatékának teljes fölárásával meg más kutatásokkal lenne megállapítható. Magam pl. jó két évtizede mondhatni véletlenül bukkantam Mikor lett Beöthy Ödön népképviselő? című, az 1849. június 17-i berettyóújfalui időközi választás frissen megszerzett iratanyaga alapján írt közleményére (Szabadság, 1892. ápr. 5.), melyet Beöthy Ödön, a népképviselő címmel — kis bevezető írással — a Múzeumi Kurírban (31. sz., 1979. dec, 43-49.) ismét közöltem. Egyébként az 1848/49. évi Bihar vármegyei választási jegyzőkönyvek — beleértve az általa utólag benyújtottakat, ám most valahol lappangókat is — nem lellhetők föl a HajdúBihar Megyei Levéltárban, az Oszágos Levéltárban viszont — az elveszett választói összeírások kivételével — csaknem valamennyi Bihar vármegyei központi választmányi irat, jegyzőkönyv megvan. Földolgozásuk, melyet ezután készülök elvégezni, e mü III. fejezetében írtakat némileg érinteni fogja. Hegyesi Márton könyvének újra kiadásán túlmutatott volna e célból önálló levéltári kutatások folytatása. Munkatársaimmal egyetlen egy részkutatást: az Okmánytár vármegyei iratanyagának a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban őrzött állandó bizottmányi iratokkal való egybevetését így is elvégeztük. Ez ahhoz az örvendetes eedményhez vezetett, hogy az iratok — egyetlen kivétellel — megvannak. Mindezt csak remélhetjük a Nagyváradon maradiakról, nemkülönben ifj. Bölöny Sándor értékes iratgyűjteményéről. Jelen utószavamhoz Függelék is kapcsolódik, amely tartalmazza Bihar vármegye állandó bizottmányának névjegyzékét, melynek a szerző annakidején nem akadt nyomára; s közlök benne három iratot Szemere Bertalan belügyminiszernek Hodossy Miklós újra kinevezett kormánybiztossal folytatott levelezéséből, valamint a szabadságharc végnapjaiban a kormánybiztos elleni megyei tiltakozásról. így a megye 1849:1700. jkv. sz. elveszettnek hitt iratát is közzéteszem. E ponton találkoznak a nyolcvanas évek végén, miskolci egyetemi időszakomban folytatott Szemere-kutatásaim a Beöthy Ödön és Hegyesi Márton inspirálta bihari búvárlataimmal. S amiről Hegyesi Márton már nem tudhatott... Bihar nagy fiának, az ő kedves hősének haló poraiban is nyomaveszett. Hivatkozott első Beöthy-Hegyesi-közleményemnek Dankó Imre szerkesztőhöz történt beküldése nyomán, 1979 nyarán éppen lipcsei kutatóúton voltam. Ott, a Deutsche Büchereiben szabad időmben igyekeztem megfejteni a hamburgi sírkert titkát. Időközben pontos jegyzetapparátussal közzétett eredményeim (Beöthy Ödön nyughelye. Múzeumi Kurír, 71. sz., 1998. 82-86.) lényegét ehelyütt sem mellőzhetem, hiszen mind Beöthy Ödön utóéletét, mind Hegyesi Márton áldozatos munkásságának e tekintetbeni kudarcát érintik. Beöthy Ödön hamvainak hazahozatala a Csengery Imre főjegyző indítványozta határozat nyomán (1868:292.) egyre késett.