Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XVI. A bukás után. A besoroztatások s elítélések. A menekültek
várfogságra; 1087 március 8-án Wéber János őrnagy 12 évi s Kausler József őrnagy 6 évi várfogságra; 1088 s végül Gergely János alezredes 12 évi, s kegyelem útján 7 évi várfogságra vasban, Stark János százados 6 évi fogságra, Csutak Kálmán alezredes kötél általi halálra s kegyelem útján 16 évi sáncra 1089 s báró Sterneck, máskép Csillagszeghi őrnagy 14 évi várfogságra vasban. 1090 Hankovics György őrnagy pedig fölmentetett, s Papp Mihály főhadnagy visszahelyeztetett. 1091 Gorove Antalról helytelenül van a Honvédek könyvében közölve, mintha ő szabadon bocsájtatott volna, Gorove, mint már említettem, besoroztatott, s 8 évet az osztrák seregnél ki is töltött. 1092 A pesti haditörvényszék által a mieink közöl Szacsvay Imre ítéltetett halálra, s október 24-én kötél által ki is végeztetett. Szacsvay még ekkor 31 éves sem volt, az 1818. évi november 1-én született Sályiban. Szacsvay még augusztus elején hazajött Aradról atyjához, Szacsvay Lajoshoz, s a muszkák közeledtökre [közeledtére] azonban Árpádra bujdokolt, s ott rejtőzködött egyik távoli rokonánál, Olay Józsefnél, később pedig, mint már emlitém, Talpason. Menhelye fölfödöztetvén, Jósa Péter által elfogattatott, katonai fedezet alatt Váradra, s innen Pestre kisértetett az Újépületbe. A fővád ellene az volt, hogy a Függetlenségi nyilatkozatot, mely a Perényi s Almásy és az ő aláírásával tétetett közé, ő fogalmazta. Ő kimentheti vala azzal magát, hogy azt nem ő fogalmazta, s csak országgyűlési jegyzői állásánál fogva írta azt alá. De ő ezt nem tette, hanem kijelentette, hogy az okmány tartalmát osztja, s midőn emiatt árulással vádolák, ezen vádat visszahárította vádlói fejökre [fejére]. így aztán nem kerülhette ki a halálos Ítéletet, melyet október 23-án hirdettek meg előtte. Azon nap még levelet irt testvéröccséhez, melynek végsorai így hangzanak; Kerüljétek az ingadozó sokaságot, mely fáklyászenéit s egyéb kiváncsi hiúságait majdnem azon gyönyörélvezettel rendezi, mint amellyel a vérpad áldozatait körüldongja. Meghalok, ha kell, lelkem nyugodt, vétek sohasem terhelé, minden bűnöm az, hogy képviselői kötelességemet elébe tettem saját személyemnek. Isten adjon minden élőnek legnagyobb boldogságot. Édesapám kezeit és titeket kedves testvéreim ezerszer csókollak, az utolsó óra csendes és mély fontolgatásai közben kérlek, hogy emlékezzetek rám, de ne sirassatok, a hit hasztalanságát fognátok ezzel bizonyítani, pedig isten mindnyájatokkal szabad, és még a pogány költő is azt mondja: Mors ultima linea rerum [A halál a dolgok utolsó vonala (vége)]. Még egyszer és örökre isten veletek és áldása mindnyájatokra! Utóiratban pedig ezeket irta: E levelet küldd el édesatyámnak is, — kegyelemért folyamodtam, — édes apámnak írtam volna, de különösen őhozzá levelet intézni képes nem vagyok. Egyébiránt neki is ezt írtam volna, és azt, hogy bocsásson meg, mert én nemhogy őt, de soha senkit csak gondolatban sem akartam megbántani. 7 Honvédek könyve (1861) 1:144. 8 Honvédek könyve (1861) 1:145. 9 Honvédek könyve (1861) 1:146., 147., 151. 0 Honvédek könyve (1861) 2:145., 151. ' Honvédek könyve (1861) 2:154., 156. 2 Honvéd törzstisztek albuma I. k. 114.
