Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XVI. A bukás után. A besoroztatások s elítélések. A menekültek

Holnap már édesanyámnál leszek, őnála, ki engem az életben legjobban szeretett.

1 Másnap reggel aztán bitófán múlt ki Nagyvárad városának első képviselője! Ugyanezen haditörvényszék ítélte el báró Bemer László nagyváradi latin szertartású katolikus püspököt is. Az ítélet szövege a következő: Báró Bemer László, bakói, Szabolcs megyei születés, nagyváradi cath. püspök, törvényesen bevallván, hogy a magyar forradalmi kormánynak a forradalom szellemében adott parancsait nem csak készségesen teljesité, hanem azoknak kihirdetését is eszközlé, a törvénytelen országgyűlésnek néhány üléseiben a m. é. [múlt év] márciusban Debrecenben részt vett, és Kossuth izgatóhoz egy, a m. évi április 14-iki felségsértő conventi határozatot elismerő, ennek szellemében szerkesztett hódolati föliratot intézett, továbbá az emiitett conventi határozat kihirdetését és magyarázását templomokban és magán körökben, a keresztes egyházi menetek rendezését az orosz intenventio miatt s az elhírült forradalmi cultusminister Horváth legvégső ellenállást célzó imádságának fölolvasását megyéje papságának a leghatályosabb módon sikeresen meghagyta; - f. hó 4-én tartott haditörvényszék által felségsértés bűnében elmarasztaltatván, az 5. haditörvénycikk s 1849. július 2iki (talán 1-i) proclamatio értelmében egyházi javadalmaihoz való jogának elvesztése s magánvagyonának a forradalom okozta károk megtérítésére elkoboztatása mellett kötél általi halálra ítéltetett. Báró Haynau t. sz. n. úr ő ex[ellen]c[iálja ez ítéletet törvény útján megerősité, kegyelem utján pedig a haditörvényszékileg ítélt halálos büntetést húsz évi várfogságra vason szelídíté, minek folytán ez ítélet másnap közzététetett, s végrehajtása elrendeltetett. Pest, mart. 5. 1850. Cs. k. haditörvényszék

1094 A pesti cs. kir. haditörvényszék per contumatiam [távollétében] halálra [ítélte] Teleki Sándor gfot is, hanem az már később történt: az 1852. év május 6-án.

1095 Voltak s működtek még cs. k. haditörvényszékek Pozsonyban, Kassán, Nagyváradon, Temesvártt és Nagyszebenben. A nagyváradi az 1850. évi januárban kezdé el működését; itt kormánybiztos a már emiitett Józsa Péter s katonai parancsnok Braunhoff tábornok volt. Itt voltak elzárva Salamon András nagyváradi plébánus, Dobozy István érsemjéni birtokos, Nagy István esperes és k.-szántói [kisszántói] ref. lelkész, Bige Károly n.-szántói [nagyszántói] birokos, Ábrahám Ádám és Kéri kapitányok Debrecenből, Stancsarik (talán Harcsarik) Andor Nagyváradról, Lázár Miklós Debrecenből, Csengery Imre, Tar Imre, Szakáll Lajos tóti birtokos, Muntyan József szarkói pópa, kit Christiannal együtt kiáltványainak románra fordításuk végett magával hordott az öreg Bem apó, s kit Christiannal együtt február 5-én Szászváros mellett a császáriak elfogtak, de kik, mint általán minden fogoly, Szeben bevétele után fogságukból megszabadultak, s kik közül Mungánt, kinek keresztneve a most hivatok [hivatkozott] forrásban Jánosnak mondatik, később parlamentaire-ül [parlamenterként] is alkalmazta Bem, őt küldvén Kiss Sándor századossal Uj-Orsovára május 16-án a várparancsokhoz, Ozmán beyhez; továbbá Komáromi Lajos nagyváradi ref. lelkész, Török György kornádi jegyző, Makai Károly Margittáról és Somogyi József 1093 Halász István (1873) — Szacsvaynak itt egy állítólagos, de nem hü arcképe is közölve van. Arcképe nem is maradt. 1094 Szilágyi Sándor (1850/A) 178. 1095 Az ítéletet lásd: A Magyar Polgár nagy naptára 1862. 61-62.