Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XV. Az utolsó napok s a bukás

Rüstow az osztrákok erejét 175.940 emberre teszi 605 ágyúval, az oroszokét 191.324 emberre 587 ágyúval, együtt 367.264 emberre s 1192 ágyúra, a magyar haderőt pedig 162.440 emberre 451 ágyúval.

1041 Gelich az osztrákok erejét a román és szász fölkelésen kivül a tartalékkal együtt 138.200 emberre teszi 569 ágyúval, az oroszokét 231.127 emberre 560 ágyúval együtt, a tartalék ideszámításával 369.327 emberre 1129 ágyúval; a mienket pedig a szabálytalan csapatokkal és a tartalékkal együtt, melyeknek számukat 30.390 főre teszi, 219.747 emberre, a várágyúkon kivül 562 ágyúval.

1042 Asbóth az osztrák hadsereg erejét 195.740 emberre számítja 516 ágyúval, az erődök 650 ágyúját nem számítva, az oroszokét 232.500 emberre 576 ágyúval, s együtt 428.240 emberre 1226 ágyúval (az orosz haderő számát azonban igen téves alapon tüntette föl Asbóth, ő minden hadtest gyalogságát önkényesen 48.000 főre teszi, pedig ennyi csak a 2. hadtestben volt, éspedig gyalog, lovas és tüzér együtt, s a lovak számát is lovasoknak veszi), a miénket pedig 180.336 emberre 524 ágyúval; megemlíti azt is, hogy ellenünk még mozgósítva volt 98 ezer gyalog s 18.000 lovas katona 264 ágyúval, csakhogy itt is lovasnak van föltüntetve a ló, éppen úgy, mint fenntebb.

1043 A már emiitett viddini irat pedig a magyar haderőt júniusról 140.000, Kossuth a július 16-án Bemhez irott levelében pedig 165.000 főre teszi,

1044 míg Klapka csak 130-135.000 főnyire számítja azt

1045

, ő az ellenünk küzdő haderők számát 307.000-re számítván.

1046 Azt hiszem, hogy az osztrák és orosz haderő létszámára nézve Rüstow fogadható el hiteles kútfőül, a magyaréra nézve pedig Asbóth, mert hiszen az több mint 140 zászlóaljból, 18 huszárezredből, 4 utászosztályból s 6 vadászzászlóaljból és az idegen légiókból, melyek közül a legnagyobb volt a lengyel légió, de a lengyelek száma sem rúgot 5000-re,

1047 állott. A 19. huszárezred alakítását május vége felé elrendelte ugyan Klapka mint hadügyminiszteri helyettes, de ezen rendeletet már május 30-án viszszavonta.

1048 A zászlóaljak számukat [számát] pontosan azért nem említettem, mert azt megállapítani vagy kideríteni képes nem valék. Az általam használt példányából a Közlönynek csak a 162. és 163. szám hiányzik, s abban az utolsó jelentés vagy rendelet új honvédzászlóalj alakításáról a 156. számban foglaltatik, melyben az van hivatalosan tudatva, hogy a Brassó melletti hétfalusi zászlóalj honvédzászlóaljjá alakult, s 140. számot nyerte. Ha tehát a Közlöny 162. és 163. számában nincs említés téve új zászlóalj alakításáról, akkor ez volt a hivatalos lapban fölemlített utolsó honvédzászlóalj, mi azonban nem zárja azt ki, hogy több ne alakulhatott volna még az utolsó napokban. Sőt tudjuk, alakult is. Sarkady László nevezetesen említi, hogy ő és Szinnyei a végső napokban a 142. zászlóaljhoz tétetett át.

1049 S midőn augusztus 3-án Klapka kitört Komáromból, Győrben tartózkodása alatt 5-6000 1041 Rüstow (1866) 2:225-247. 1042 Gelich Rikhárd: A világosi fegyverletétel. Hazánk 2: 299-301. (1884) 1043 Asbóth Lajos (1862) 1:265-285. 1044 Szilágyi Sándor (1850/A):21.; Pap Dénes (1868) 2:507-510. 1045 Klapka Gyögy (1850) 1:416. 1046 Klapka György (1886) 155. 1047 Szinnyei József, id., Hazánk 6: 530-549., hivatkozás: 549. és 693-719., hivatkozás: 719. (1886) (22. és 24. közi.) 1048 Közlöny, 1849. máj. 26.,jún. 1. (115. és 120. sz.) 1049 Honvédek könyve (1861)3:56.