Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XV. Az utolsó napok s a bukás
újoncot szerzett, s ebből, mint ő mondja, öt új honvédzászlóalj at, de mint Szillány inak, az ő táborkari főnökének, pontosan vezetett jegyzetek alapján összeállított munkájából kitetszik, csak négy új honvédzászlóaljat alakított, 1051 melyeknek, úgy látszik, — a 200. számtól kezdve adott honvédzászlóalji számot. Szillányi előadásának hiteles voltát igazolja azon körülmény is, hogy kinevezések a 205. zászlóaljhoz nem történtek, az utolsó kinevezés is csak a 204. zászlóaljra vonatkozott. 1052 Klapka a honvédzászlóaljak számát 147-re teszi, 1053 ugyanannyira teszi azt Kom is, csakhogy még — minden alap nélkül — megtoldja azt 20 könnyű zászlóaljjal. 1054 Gelich pedig az imént idézett helyen 137-re [teszi], de ő bizonyára téved, mert ő külön számítja föl a sorgyalogezredbeli zászlóaljakat is, holott ezek is honvédzászlóaljakká lettek átalakítva. Van adat különben még arra, hogy Dorozsmán megalakíttatott a 3. bácskai védsereg zászlóaljából a 148. zászlóalj is, de ez még bővebb bizonyításra vár. 1055 Hogy nem volt nagyobb haderőnk: annak oka a fegyverhiány volt. Ember lett volna, de nem volt fegyver, mert külföldi gyárakból 1848 őszétől fogva el voltunk zárva. Az, amit Frey mond, hogy ti. angol hajók szállították nekünk a Dunán fölfelé a fegyvereket, merő mese. 1056 Azonban akármennyi volt is a honvédzászlóaljak számuk [száma], s akármelyikét is fogadjuk el az elősorolt kútfőknek hitelesül a magyar haderő létszámára nézve: az kétségtelenül bizonyos a föltüntetett számok tanulságából, hogy nekünk előbb-utóbb el kellé buknunk a túlerő ellen. Nagyon igazuk van a világosi (helyesebben: szőllősi) fegyverletétel tárgyában közzétett nyilatkozat aláíróinak, melyet a mieink közül Gáspár tábornok, Gyöngyössy Lajos, Fuchs József, Schenk Emil, Veress János és Beöthy Andor írtak alá, hogy a világosi fegyverletétel oly nagy túlerővel szemben nem volt árulás, nem volt fegyvereinket meggyalázó tény, nem volt a haza elleni bün, hanem volt a honfivér további hasztalan ontását megszüntető emberséges és tisztességes befejezése egy azontúl reménytelen, céltalan s azért tovább nem is indokolható háborúnak, s hogy azért, ami azután történt, amit azzal kapcsolatban egyfelől az orosz hatalom messzebb kiható számítása müveit, másfelől pedig az elkeseredett bosszú cselekedett, magyar embert felelőssé tenni nem lehet. 1057 Rüstow is azt írja, a fegyverletétel lerajzolása után, hogy szó sem lehet az árulásról, 1058 és így téved a fenti nyilatkozatra tett ellennyilatkozatában Teleki Sándor, midőn Rüstowot is a Görgeit árulónak tartók közé sorozza. 1059 Abból is, amit a veterán név alá bújt Úrban mond, csak az következtethető, amit Rüstow állít. Úrban ugyanis azt mondja, hogy Görgei igenis áruló volt, működése utolsó 1050 Klapka György (1850) 1:218. 1051 Szillányi Péter (1851) 261. 1052 Szinnyei József, id., Hazánk 6:530-549., hivatkozás 544. (22. közi.) 1053 Hamary Dániel (1869) 67. 1054 Kom, Philipp (1851-1852) 2:17. 1055 148. zászlóaljk alakulása. 1848-1849. Történelmi Tár, 1896. jan. 15. -febr. 1. (2-3. sz.) 27-28. 1056 p reVi Arthur (1849)3: 31. és 37. Itt, jegyzetben curiosmul felemlítem, hogy Frey Görgei arcképe helyett valamelyik lengyel tábornok arcképét közli. 1057 Görgei Artúr [1. p.] + Görgei [2-3. p.; 207 rehabilitáló aláírás összegyűjtéséről - R. J.]. Egyetértés, 1884. nov. 23. ; Kovách László: A világosi fegyverletétel ügye; —: Görgey Arthurnál. Nemzet, 1884. nov. 23. 1058 Rüstow (1866)2:389. 1059 Teleki Sándor: Nyilatkozat. Egyetértés,. 1884. nov. 24.; lásd még —: A Görgey-ügyhöz. Nemzet, 1884. nov. 24. [R. J.]
