Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XIII. Az itthon maradtak s a társadalmi élet
illetősége [illetékessége] alá nem tartozott, alig volt szükség, bűncselekmény alig fordult akkor elő, és talán soha nem állott a vagyon- és személybátorság [bátorság = biztonság] olyan jól, mint ekkor, dacára a háborús világnak; hiszen még a rabok egy részök [része] is elkívánkozott becsületes embernek, elment a harctérre, hogy a honvédelem által purificálja [megtisztítsa] bűnös múltját. A csekély számban előfordult bűnperek közül fölemlitem, mint politikai vonatkozásút, a Cseh Mátyás micskei cath. plebánusét, ki ellen amiatt, mivel Kossuth személyét rágalmazta, június 4-én fenyítő keresetet rendelt el a vármegye. 840 A főbb közlekedési utakat a vármegye ezen időben nagyon gondoztatta, annak gondozása, már a háborúra való tekintetből is, meg lévén a kormány által hagyva. Ezen korszakban, az 1849. évi június 4-én rendelte el a vármegye bizottmányi ülése Tenkénél a Fekete-Kőrösön át egy egészen új, 24 öl hosszúságú s 3 öl és 4 lábnyi szélességű jármas fahídnak építését. 841 Az új éra hatása meglátszott az egyházakon is. A magyarországi ev. ref. [evangélikus református] egyházkerületek az egyházi és iskolai reformok tárgyalásuk céljából Eötvös által az 1848. évi április 27-én értekezletre hivatván össze, ezen értekezletet Budapesten azon évi augusztus 30. és szeptember 7. napján tartották meg. Az értekezlet elnöke Teleky József gf. volt, jegyzője Salamon József és Apostol Pál, a tagok száma 98 volt, ezek között tiszántúliak 33-an, éspedig minket érdeklőleg a bihari egyházvidék részéről Nagy István és Hodossy Miklós, a debreceni egyházvidék részéről Szoboszlai Pap István superintendens, Vay Miklós báró egyházkerületi főgondnok s később ehelyett Könyves Tóth Mihály, Soltész József esperes és Karap Sándor, az érmelléki egyházvidék részéről Dobozy Mihály és Csécsi Nagy József, a nagyszalontai egyházvidék részéről Balogh Péter esperes és Fábián Gábor. Az értekezlet a protestáns egyháznak az államhoz s más egyházakhoz való viszonyát s az iskolai reformot tárgyalta, kimondván előbb javaslataiban, hogy az állam az egyház beléletébe ne avatkozzék, a törvényhozásba s bíráskodásba vagy minden egyház folyjék be, vagy egyik se, s az állam népesség arányában segítsen minden egyházat, az ágyvagy párbér töröltessék el, a lelkészek fizetéseiket [fizetéseit] , melyek három osztályba soroltattak 1000, 800 és 600, s a segédlelkészekét 500, 400 és 300 frt minimummal, az állam egészítse ki, az áttérés és a hirdetés egyenlő alapon rendeztessék, az egyetemen hittani tanszék állíttassék föl az egyház befolyásával a hitfelekezet részére, a tandíj törültessék el, s mind a fő-, mind a közép- és elemi iskolai tanítók fizetésöket [fizetését] az állam vállalja el, fizetési minimummal 1000, 600 és 400 frt állapíttatván meg a tanodák minőségök [minősége] szerint. A közös iskolák kérdéséhez nem szólott az értekezlet, azt akkorra tartván föl, midőn a törvény által kimondott vallásegyenlőség tettleg életbe lesz léptetve. Végül az értekezlet egy nemzeti zsinatot hívott össze, annak helyéül Pestet s határidejéül az 1849. évi augusztus 1. napját tűzte ki. 842 Persze: ezt is lehetetlenné tették aztán az akkori események. A görög nem egyesültek püspöke Rácz Gerasim is összehívott vicarius-választás s az egyházi és iskolai ügyek rendezése végett egy megyei synodust. Ez, melyen kormánybiztosul Drágos János szerepelt, az Arad vármegyei Kis-Jenőben [Kisjenőben] március 17-19. napjain tartatott meg. Egyházi elnökül Popovics József pestesi esperes s 840 Bihar vm.jkv. 1849:1550. 841 Bihar vm.jkv. 1849:1264. 842 Az értekezletnek a tiszántúli ref. egyházkerület által 1867-ben kinyomatott jegyzökönyve után, melyet Tóth Sámuel egyházkerületi főjegyző volt szives részemre megküldeni.
