Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XIII. Az itthon maradtak s a társadalmi élet
megtagadta az állam. 834 Az 1849. évi június 4-i hosszú bizottmányi ülésen is, melynek egy részén, a június 6-in és 8-in, a Brassóból viszszatért Beöthy Ödön főispán ekkor utoljára elnökölt, lemodván, mint már említem, ezután mindjárt főispáni állásáról, Cserey ezredes hadmegyei főparancsnoknak június 5-i felhívására kirendeltettek a vármegye fenyegetett határainak védelmére a váradi s a belényesi járásban levő megyei fegyveresek, lovas katonák s a sócsempészet meggátlása végett a vármegye határánál cirkálni szokott lovas őrök. 835 A nemzetőrség s az önkéntes őrhad is sokba került, mert ezek egy részét maguknak a községeknek kellett fölfogadniuk. így például Sarkadon, honnan száznál több polgár ment el nemzetőrül (közülök 109-et névleg is fölsorol Márki Sándor), csupán júniusban 1000 váltóforintot adott ki az elöljáróság 20 újonc fölfogadására. 836 Oly teher volt tehát a polgárságon, hogy annak elviselését csak a nemzeti ügy iránti lelkesedés és a hazafiúi kötelességérzet tette elviselhetővé, dacára annak, hogy a szabadságharc időszakában alig fizettek a polgárok egyenes adóul valamit, minek okát a következő fejezetben fogom kifejteni. Az államnak, mint ezzel szintén ugyanazon fejezetben bővebben foglalkozandok, ezen idő alatt mintegy 4 millió erejéig befolyt hátrányon kivül csakis az államjavak jövedelmeikből, a harmincadból s a sójövedékből volt valami bevétele, kiadásainak legnagyobb részét a kibocsájtott pénzjegyek által fedezte. Azon időben tehát a sóhivataloknak összehasonlíthatlanul nagyobb fontosságuk vala, mint napjainkban. Bihar vármegyében ilyen sóhivatal Élesden volt. Az itteni újonnan rendszeresített sómázsamesteri állomásra az 1848. évi október 5-i hivatalos lapban Wes[s]elényi János sómázsáló s ennek helyére Brem Ferenc ottani pajtaőr neveztetett ki, 837 a következő évi januárban pedig Sztyevő Samu bánfihunyadi ellenőrködő sómázsáló neveztetett ki Elesdre ellenőrködő mázsamesterül. 838 A szabadságharc alatt a rendes törvénykezés néhányszor lett rövid fölfüggesztés kivételével rendes folyamatban volt, de erre csak annyiban volt szükség, hogy egynehány szóper [szóbeli per] elintéztessék. Az adásvételi szerződéseket akkor még a vármegye vagy a város jegyzőkönyvébe, a kölcsönök ki- vagy betáblázását pedig a vármegye közgyűlési jegyzőkönyvébe kellett beigtattatni [beiktattatni]. Adás-ve vés akkor nem sok volt, nem úgy mint ma, a végrehajtás pedig nagy ritkaság volt. Hanem adósságbetáblázás akkor is nagy számmal fordult elő; sok, azóta tönkre ment család romlásának első köve az akkor betábláztatott adósságokban tétetett le (a latin szertartású káptalan igen sok esetben fordul elő hitelező gyanánt a betáblázásoknál), de volt, éspedig nagy számmal, adósságkitábláztatási ügy is, miből egész joggal levonhatjuk azon konzekvenciát, hogy a vagyoni jólét nem állott rossz lábon, mit igazol az is, hogy az egész időszak alatt Bihar vármegyében s Nagyváradon egyetlen egy csődeset fordult elő, s ez a nagyváradi tanács által Hoffmann József ellen megnyitott csőd volt. 839 Rendes bűnperre, olyanra, mely sem a rögtönítélő bíróság, sem a vésztörvényszék 834 Bihar vm.jkv. 1849:1223. 835 Okmánytár: LXXVI. — A végzés ki van törölve a vármegye jegyzőkönyvéből, azért közlöm azt egész terjedelmében. 836 Márki Sándor (1877) 66-69. 837 Közlöny, 1848. okt. 5.(117. sz.) 838 Közlöny, 1849. jún. 25.(7. sz.) 839 Közlöny, 1849. febr. 25. (38. sz.)
