Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XIII. Az itthon maradtak s a társadalmi élet

fogoly tisztek közül a hivatalos lap egyik közleményéből kitűnőleg Montecucoli gróf ezredes, Regelsberg ezredes, és mérnökkari őrnagyok: Erbach, Ghilani, Hamar gyalogsági és Hartvek lovassági századosok, Schaefel, Thinwald, Calleorei fő- és Wollinowich alhadnagyok. S ezek oly szabadon éltek itt, hogy még levelet is küldhettek az osztrák főhadiszállásra. De hogy ebben mit írtak, azt nem említette meg az ezen tényt közlő bécsi Presse.

827 Hozzájárult ezekhez az élelmiszereknek nagy drágaságuk [drágasága]. Az 1849. évi április 16-án tartott bizottmányi ülés már kénytelen volt megengedni, hogy egy font szalonna ára 42 p. kr.-ra (73 V

2 új kr,), egy font hájé 48 p kr.-rra, (84 új kr.), egy font bőrös sertésé 22 p. kr.-ra, (38V

2 uj kr.), egy font bőretlen sertésé 18 p. krra, (3lV

2 uj kr.) s egy font marhahúsé 16 p. kr.-ra (28 uj kr.) emeltessék,

828 ami eddig hallatlan ár volt. De ez az ár sem tartatott meg, a marhahús fontját 18-20 pengő kr.-ért (31

1

/

2-35 uj kr.-ért) is mérték a mészárosok,

829 min nem is lehet csodálkoznunk, ha figyelembe vesszük, hogy Debrecenben egy font hús ára 28 p. kr. (49 új kr.) s egy tojásé 12 p. kr. (21 új kr.) volt március elején.

830 (Ezen hír ugyan a Figyelmező után van közölve, s így hozzá kétség fér, hogy mi ezen megjegyzéssel mégis közöljük azt, annak oka abban keresendő, hogy a Közlöny, mely azt átvette, nem cáfolta azt meg.) Ezen visszaéléseken aztán úgy igyekezett segíteni a vármegye, hogy fölhívta a központi négy várost a mészárszéki jog kizárólagos használatáról való lemondásra, mi megtörténvén, a vármegye által meghatározott árak mellett s oly formán, hogy minden levágandó marha után 24 p. kr. fizettessék, megengedte május 14-én mindenkinek a hús vágást Nagyváradon.

831 Persze a mészáros uraknak ez nem tetszett, hanem annál üdvösebb volt az az általok eddig zsarolt polgárságra nézve. Egyedül a bor volt olcsó. Nemhiába termett 1848-ban sok és rendkívül jó bor, minek egyik oka a kitűnő időjáráson kivül az volt, hogy a szüret nem volt korán, hanem október 16-án; a kerti szőlőkben korábban volt, például Nagyszalontán még szeptember 28-án.

832 Ezért nem volt a bornak a nagy fogyasztás dacára sem magas az ára, még az 1849. év tavaszán is 30 p. krért kínáltak egy butellia jó tokaji asszuszőllőbort.

833 De legnagyobb teher volt a nemzetőri kötelesség. A nagy családú békés családapának, ki hozzá volt szokva a saját sorsa szerint illő kényelemhez, s kinek keresete volt talán az egyedüli kútforrás, melyből a feleség és a gyermekek napi élelmüket fedezhették, el kellé mennie messze földre, ellenség elébe, kitéve a tábori élet és a téli zordon időjárás minden viszontagságainak, mialatt az otthon hagyott család tagjai lehet, hogy éheztek, avagy dideregtek. Ezért volt olyan nagy resensus [fölháborodás] a kényszer-nemzetőrség ellen. Nem is lehet az ilyen kényszerkatonákat sikerrel használni föl a honvédelemre. Ezen indokból beszüntette azt, mint a XI. fejezetben láttuk, április elején a kormány is, a vármegye is, fölvátatván azt az önkéntes őrhaddal. Hanem azért még az 1849. év nyarán is 500 nemzetőr rendeltetett be a nagyváradi térszolgálatra, kiknek járulékai fizetését 7 Közlöny, 1849. jún. 20. (136. sz.) 8 Bihar vm. jkv. 1849:1021., 1025. 9 Bihar vm. jkv. 1849:1181. 0 Közlöny, 1849. márc. 9. (48. sz.) 1 Bihar vm. jkv. 1849:1220.; Közlöny, 1849. máj. 31.(119. sz.) 2 Arany János (1888)1:172. 3 Közlöny, 1849. máj. 3. (95. sz.)