Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XI. További honvédelmi intézkedések. A szabad csapatok s az önkéntes örhad, illetve a 123. zászlóalj, az I. honvéd-vadász ezred; a vöröstoronyi vadászzászlóalj
kérelemre fogta a dolgot. Valahára aztán április végén kiindíttatott mind a két szabadcsapat. A Hatvanié ment Zarándba, hol Hatvani mindjárt csapatvezérül neveztetett ki, miután az ottani előbbi parancsnok: Csutak Kálmán őrnagy zsarolásai és hamis vádaskodása miatt a seregvezérségről elmozdíttatott, s haditörvényszék elé állíttatott. Éppen ezen időpontban folytak azon alkudozások, melyeket a románok pacificatiojuk [pacificatioja = megbékéltetése] céljából Kossuth kezdeményezett. Kossuth jelezte ezt a képviselőház április 26-i ülésében. "Egyszersmind — monda az e napon tartott beszédében — igen örvendetes tudósítást vettem arra nézve, hogy egyik képviselőtársunk közremunkálása következtében a legjobb remény, valószínűség, sőt csaknem bizonyosság áll előttünk, hogy az erdélyi oláh népfaj átlátva megcsalattatását, a fegyvert le fogja tenni, s a törvény iránti engedemességre visszatér." 1 Ezen képviselő Drágos János, a mi magyarcsékei képviselőnk vala, ki maga is román volt, s ki — mint Kemény Gábor báró mondja róla 692 — át volt hatva az előtte fekvő föladat fontossága és üdvössége által.Drágos ekkor körülbelől 40-42 éves volt. Arcvonásai római jellegűek voltak, s elhatározott akarat és vakmerő bátorság volt belőlük kiolvasható. A halvány arc a ragya által nagyon meg volt ugyan rongálva, de emiatt annak nemes kifejezése semmit sem veszített. Arca nyugodt kifejezése, értelemdús ékesszólása s szenvedélyes buzgósága a magyar-román kibékülés létrehozásán, becsültté tették mindenki előtt. 693 Nem lehet célom itten sem a Drágos működését, sem a havasi hadjáratot egész részletesen lerajzolni, ezekre vonatkozólag különben is külön tanulmányt szándékozván közre bocsájtani, itten tehát mindkettőről csupán annyit említek fel, mennyi e tárgy keretébe beillik. Drágos, ki április 18-án érkezett Zaránd megyébe, 694 április 19-én irta levelét Buteanuhoz és Jancuhoz, tanácskozásra híván ezeket fel a pacificatio [megbékéltetés] tárgyában. A találkába Jancu beleegyezett, s az április 25-ére Mihailenibe tüzetett ki. Itten magyar részről Drágos s a román részről több nevezetesség kíséretében Jancu jelent meg. A találka eredménye, mint Drágosnak előttem fekvő saját kezűleg irt levelei tanúsítják, 695 az lett, hogy a román nép főnökei megígérték, miszerint ők a magyar haza javára s ennek függetlenségének lehető megalapítására fegyvereiket leteendik, ha a kormány azoknak becsülettel leendő letételöket [letételét] elfogadja. O tehát a lehető leggyorsabban, úgyhogy még 25-én elért Vaskohra, ment Debrecenbe, addig is fegyverszünetet eszközölvén ki, mind Csutaknál, mind Jancunál. Ekkor azonban már Hatvani volt a vezér, s ez már április 26-án el is küldte a havasok közé a határozatlan ideig tartó fegyverszünetbe való beleegyezését, minek folytán Jancu meg is tagadta a gyulafehérvári parancsnokságnak az az által őtőle kért 5000 főnyi segélyt. Drágos, bár a kristyóri hágón földőlt, s így némi időt vesztett, mégis kieszközölte — lehet, nem személyesen — Kossuthtól a kiegyezési pontozatokat. Kossuthnak azon levele, melyben ezek foglaltattak, április 26-án kelt 6219. szám alatt. Ezen pontozatokban a fegyverletétel s a hűségeskünek Magyarország függetlenségére leendő letétele föltételével s Közlöny, 1849. ápr. 28. (91. sz.); Pap Dénes (1870)2:142. Kemény Gábor (1863):217. Jósika Miklós (1862) 7:132-133. Hegyesi Márton, Hazánk 5:76 (1886) (4. közi). Okmánytár: LXIX. és LXXI.
