Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XI. További honvédelmi intézkedések. A szabad csapatok s az önkéntes örhad, illetve a 123. zászlóalj, az I. honvéd-vadász ezred; a vöröstoronyi vadászzászlóalj
a magyar nyelvnek diplomati[c]ai nyelvül fön[n]tartása mellett a fölkelőknek Siaguna kivételével általános amnesztia, a románoknak mint külön nemzetiségnek a román név használata s nyelvi és egyházi tekintetben messzemenő engedmények biztosíttattak. Május 3-án Drágos megérkezett Abrudbányára, hol a praefect által nagy tisztelettel fogadtatott. Ott volt másnap a békeértekezlet, melyen Buteanu olvasta föl a Kossuth levelét. Május 5-én pedig a kérdés megvitatása végett népgyűlés tartatott Topánfalván, és nem Kerpenyes mellett, mint az osztrák veterán írja. Itt Drágos szólott az összegyűlt népnek a fegyverletétel s a béke érdekében, s őt mindjárt támogatta Boieriu viceprefect [alprepktus] is, minek következménye az lön, hogy több helység, s ezek között a nyakas Bucsum is, lerakta mindjárt a fegyvert. Drágos másnap, május 6-án ennek folytán kitüzette Abrudbányán a nemzeti lobogókat, melyeket éppen Jancu parancsolt a múlt év októberében beszedetni. Dél felé maga Jancu is megérkezett oda, s a lengő nemzeti színű lobogók között, ott folytatta Drágossal a békekötés módozatai feletti tárgyalást. S már be volt fejezve a békealku, midőn híre jött, hogy Hatvani, anélkül, hogy a fegyverszünetet fölmondotta volna, szószegőleg nyomul elő Abrudbánya felé. Hiába lovagolt ki elébe Drágos, hogy rábeszélje a visszavonulásra, hiába fejtette ki előtte cselekménye vészes következményeit, ő ragaszkodott egy előbb Kossuthtól, illetve a honvédelmi bizottmány által kiadott s visszavonni elfeledett rendelethez, s május 6-án este bevonult csapataival Abrudbányára, Jancu elvágtatott még előbb Topánfalvára, Buteanu és Dobra azonban ott maradtak. Vége lett a békealkudozásnak, újra föléledt a bizalmatlanság, s a harc lett ismét a jelszó. S mindez egy hóbortos ember jellemtelensége miatt. Hasztalan írt Drágos 6-án éjjel, 7-én és 8-án Jancunak a visszatérés s a fegyverletétel végett. Jancu csak az utolsóra válaszolt, azt írván, hogy közöttük csak a fegyver dönthet. Már ez nap kitörtek az ellenségeskedések is. A Verespatak felé küldött magyar csapat vezérét a románok lelőtték, Abrudbányán pedig a magyarok szúrtak le egy románt, s Hatvani Dobrát, Buteanut és Boieriut többekkel együtt elfogatta, s közülök csak az utóbbit bocsájtá szabadon. Csakugyan a fegyverre fölebbeztek. Már május 8-án is folyt a csatározás, 9-én pedig egész nap, késő éjig, sőt egész éjjel. Hatvani egyszerre azon vette észre magát, hogy dacára annak, miszerint 1400-1500 embere, s ezek között a halálfejes német légió, s három ágyúja volt, helyét nem tarthatja, kihirdette tehát, hogy magához vévén az abrudbányai magyarságot is, 10-én reggel hajnalhasadtával visszaindul Brád felé. S egyes a városon kivül közdő csapatait magához sem vonva, vissza is vonult, magával hurcolva Buteanut is, míg Dobrát, azon román főnököt, ki legtöbb rokonszenvet és bizalmat tanúsított a magyarok iránt, egy gyülevész csoport lemészárolta. Visszavonulás közben a polgáriak egy részök [része] leöletett, más részök [része] visszaszoríttatott Abrudbányára, s ott lekoncoltatott. Ugyanez lett a sorsa még aznap délelőtt a szegény Drágosnak is, egy pincében megkapták, onnan kivonszolták, s darabokra vágták. Hazája s nemzete iránti szeretetéért mártírhalállal múlt ki. Ilyen vége lett a békealkudozásnak. Megtorlandó a szenvedett vereséget, az őrült Hatvani május 16-án 1200 gyaloggal, 60 huszárral és négy ágyúval ismét Abrudbányára nyomult. Ezen expedíciónak még szomorúbb sorsa lőn. Május 16-án is volt már előőrsi csatározás s 17-én apróbb csatározás, a főtámadás 18-án napfölkeltével kezdődött, s tartott harminc óráig folytonosan, s 19-én
