Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)
Debrecen város Levéltára
DEBRECEN VÁROS LEVÉLTÁRA Debrecen korai fejlődését nem kis mértékben köszönhette annak, hogy királyai adományaként egymást követően főurak fennhatósága alá került. Az uralkodók így híveket szereztek maguknak, javították kincstáraik állapotát. A főurak viszont városokhoz jutottak, amelyeknek növekvő gazdagsága számukra is biztos jövedelmet jelentett. A földesurak saját érdekükből kiindulva arra törekedtek, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsenek a város gazdasági fejlődéséhez, polgárainak gazdagodásához. Okleveleink tanúsítják, hogy a földesurak milyen nagy gondot fordítottak Debrecen számára adományozott kiváltságok, szabadságok folyamatos biztosítására, megújítására. A földesúr és a város elgondolása ezen a ponton találkoztak — mindkét fél a város töretlen fejlődésében volt érdekelt. A kiváltságok, szabadságok oklevelekben, kiváltságlevelekben fogalmazódtak meg — ezáltal létre jött a város értékeinek egy új kategóriája: az irat, amely érdemes volt arra, hogy megőrizzék. A levéltárak nem látványosan, a közfigyelmet magukra terelő módon születtek; ellenkezőleg évtizedek, akár évszázadok alatt szinte észrevétlenül emelkedtek ki az irattárak nélkülözhetetlen, de mégiscsak szürke világából. Létrejöttükben meghatározó szerepet játszott a levéltárakat létrehozó-fenntartó szervezet súlya, a megőrzésre kerülő irat „jogbiztosító" értéke. Mivel a levéltárak eltérő értékek őrzését látták el, éppen ezért kialakulásuk időpontja, szerepük, jelentőségük lényegesen különbözött. A kormányhatósági, a hiteleshelyi, a családi, a városi és a megyei levéltárak az alapvető azonosság mellett eltérő vonásokat is felmutattak. A községi-városi levéltárak a megszerzett kiváltságot őrző jogbiztosító iratokat őrizték, de erősítette létjogosultságukat a belső ügyvitel írásos intézésének viszonylag korán jelentkező gyakorlata. A városi levéltárak sorsának alakulását kedvezően befolyásolta a székhely állandósága, a közigazgatás töretlensége és az a tény, hogy a levéltárak hosszú időn keresztül a városok életében meghatározó szerepet betöltő közigazgatás részeként — igaz, hogy igencsak a periférián — tevékenykedhettek. Debrecen város levéltárának alapját a XIV—XV. században kiadott kiváltságlevelek és birtokjogi szerződések vetették meg. (1) A debreceni levéltárra vonatkozó első adat Csobán Endre szerint a mohácsi vészt megelőző időkből származik ,,.. . a városnak már jóval a mohácsi vész előtt kancelláriája volt, az az okleveleket állított ki. . .". (2) A XVI. századtól szaporodott a városgazdálkodás iratos anyaga. A jegyzőkönyvek mellett számadások, levelek, a város birtokára vonatkozó jelentések, beszámolók sorakoztak. Valószínű, hogy ezeket különösebb rendszer nélkül helyezték el. A város jegyzőkönyveiben csak 1609-ben történt említés arról, hogy a város iratait ,,az nagy ládában" tartották. A század folyamán tovább nőtt az iratok tömege, így került sor arra, hogy külön helyiséget kapjon az iratanyag. E feltevés egykorú jegyzőkönyvbeli feljegyzésből következik: 1705. október 21-én a várost megszálló császári katonák súlyos károkat okoztak a levéltárban „ . . . a conservatoriumbeli skatulyák elszaggattattak, összekötözött csomóbeli levelek, eleitől fogva portiozások, adózások lajstromai, számadások könyvei széjjel hintettenek, protocollumok táblájukból kiszaggattattak .. . egynéhány teljességgel elveszett... A belső rejtek is feltörettek ... a benne lévő két öreg fekete láda, melyben csak régi irások, levelek, minuták voltának, felvágattatott...". (3) A rendezőelv valószínű az volt, hogy az azonos tárgyú okmányokat külön tették,