Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)

Debrecen város Levéltára

majd évszámok szerint sorba rakták „mindegyiknek hátára írva mire való". Az iratok kezelője a nótárius volt „ ... a város protocollumából semminemű dolgot meg nem mond ... a tanács híre s akaratja nélkül...". (4) Az iratok rendezetlenségéből adódó bosszúságot, hátrányt valószínű, hogy maga a város közönsége is érezhette, hiszen 1722-ben követelte a szenátustól, hogy , . . . minden literate documentumoknak egy bizonyos registratora legyen . . .". A tanács válasza „ ... regisztrator szükséges, meg is leszen". így találkozhatunk első ízben 1722-ben a város tisztviselői között a becses, de egyre több munkát igénylő iratok kinevezett őrzőjével: regisztratornak Lévai Istvánt. . ." választották. (5) A regisztrator munkaidejének egy részében foglalkozhatott az iratok rendezésével, hiszen egyéb más gazdasági jellegű feladata is volt. A regisztrátorok sorában megfordult Maróthy György is. (6) A regisztrator beállításával párhuzamosan a tanács 1726. április 15-én rendeletet adott ki, hogy a város minden okmánya a „szent héttől kezdve (húsvéttól) rendeztessék". A rendelkezés végrehajtásának csupán nyomait fedezhetjük fel a következő évek során az iratkezelésben: a jegyzőkönyvből külön bírósági jegyzőkönyvi kivonatokat készítettek; a végrendeletekről elkezdtek kézi lajstromot készíteni. Az iratkezelés azonban változatlanul elhanyagolt és következetlen volt. A város életének meghatározó jelentőségű jegyzőkönyvét is hanyagul és pontatlanul vezették, úgy hogy a királyi biztos adott utasítást a hiányosságok felszámolására. (7) Az uralkodó, a királyi biztosok következetesen elutasították a városoknak azt a törekvését, hogy a levéltár rendezésére, szervezésére külön tisztviselőt alkalmazzanak. E magatartás indítékait a szakirodalom ezideig nem tisztázta, az azonban tény, hogy a levéltárosok munkába állítása húzódott. A XVIII. század derekától egyre több — levéltárra vonatkozó — adattal találkozunk városunkban a felsőbb hatóságokkal, a Helytartótanáccsal, a Szepesi Kamarával folytatott levelezésében. A város vezetői biztosították a fenti szerveket arról, hogy a levéltárra nagy figyelmet fordítsanak. (8) Tervszerű rendező munkához csak a XVIII. század második felében kezdtek kialakulni a feltételek, elsősorban a megyei levéltárak esetében. Városunk levéltári anyagát — amely igencsak növekedett — az egymást követő registrátorok nem voltak képesek rendbe rakni. Vécsey királyi biztos 1771. január 9-én utasította a várost a közokiratok jegyzőkönyvbe foglalására és megőrzésére. Az év során nem sok történhetett, mert a királyi biztos november 22-én megismételte utasítását az iratok rendezésére, hangsúlyozva, hogy a város birtokjogait érintő okmányokat nem kell számbavenni, mert azok titkosak. Három év múlva Forgách királyi biztos Mária Terézia személyes felhívására vizsgálta meg a városi levéltárat, hogy a kamarai előírásoknak megfelel-e? A királyi biztos azt tapasztalta, hogy a város semmit nem tett a levéltár rendbetartásáért. Forgách szigorúan utasította a város vezetőit az iratok rendezésére. (9) Az 1774-es esztendő fontos dátum a város levéltárának életében. Ez évben került sor az első jelentősebb rendezésre. Ettől kezdve a kormányhatóságok rendeleteit külön regestrumban tartották nyilván, külön iktatták be a fogalmazványokat és külön a tanács elé terjesztett jelentéseket. E rendezés során került sor a törvényszéki pertestek elválasztására a közigazgatási iratoktól. (10) A királyi biztosok rendezésre való felszólítása alapján történt meg a város levéltári anyagának kettéválasztása. A közlevéltártól — a regestraturától — el kívánták különíteni a város birtokjogait érintő titkos anyagot az ún. archívum privátum — titkos