Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)

Bihar vármegye Levéltára

érdemeinél fogva . . ." méltóvá vált arra, hogy kinevezzék táblabírónak. (106) A személynek szóló elismerés mellett a levéltár működési feltételeiben azonban semmi lényeges változás nem történt. Fontos adatként tartjuk számon korszakunk utolsó évéből, hogy a Baranya megyei főszolgabíró kérelmére „ . . . az ellenségtől megszállott Baranya megye hivatalos iratai saját pecsétje alatt a megye levéltárába betétetni rendelkezett". (107) A szabadságharc leverése után az osztrák abszolutizmus 1852-ben a megyei levéltárakat kivette a politikai hatóság irányítása alól és a megyeszékhelyen felállított megyei törvényszék alá helyezte őket. (108) E szervezeti átrendezés összhangban állt Bécs politikai elgondolásával. A levéltárak potenciálisan számításba jöhettek mint a dicső történelmi múlt őrhelyei a magyarságtudat megőrzésében, ébrentartásában. Komlóssy István 1850. júniusában átadta a Bihar megyei Levéltárat Jakab Sándornak. (109) Az ötvenes évek derekán felmerült a megyei törvényszék levéltára és a megyei levéltár együttes kezelésének a gondolata. A megyei levéltárnok részletesen reagált a felvetődött kérdésre. Leszögezte, hogy az 1688-tól őrzött iratok kezelése elég munkát ad a levéltárosoknak, nem említve a ,, . . . roppant megye" népességének és számtalan „fő és alhivatalok" igényeinek naponkénti kielégítését. A jelentésből egyértelműen kiderül, hogy a levéltárnok a valóban szakmai munkával — rendezéssel, ismertetők készítésével — nagyon keveset foglalkozhatott, hiszen ,, . . . idejének nagyobb részét irományok előkeresésében, kiadásában s hivatali jelentés tételekben töltvén el. . .". Rendezési munkát „vezérlete alatt dolgozó 2 segédek teljesíthetik . . .". (110) Az 1886. évi XXI. tc. 67. paragrafusa a főlevéltárnokot a vármegye központi tisztviselői közé sorolta. Ez a rendelkezés presztízs és jövedelem szempontjából feltehetően kedvezően érintette a levéltárosokat. A levéltárosi szakma szempontjából viszont megerősítette a korábban is tapasztalt tényt: a levéltáros a közigazgatási apparátus munkáját végezte munkaidejének döntő részében. Osváth Lajos bihari főlevéltárnok szakmai munkássága mellett a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete levéltári tagozatának tagjaként is nevet szerzett magának. A levéltárosok fizetési fokozata körül kibontakozott harcban 1908-ban és 1911-ben is bizonyos sikereket ért el. (111) A megyei levéltár fejlődésében az első világháborút lezáró békeszerződés; az anyag szétválasztása, költöztetése, a megye településeinek megosztása törést jelentett. A bécsi döntések, majd az újabb békeszerződés nem könnyítette meg a levéltárosok dolgát, a bihari levéltári anyag — a bekövetkezett anyagpusztulásokat is ideszámítva — változatlanul hiányos — kiegészítése kölcsönösen napjainkban is tart. A húszas években a levéltár mindennapi életét élte: levéltárnoki állás szervezése, járási irattári anyag selejtezése, a levéltári helyiség felszerelése, iratbegyűjtés, másolat kiadás stb. (112) A megye vezetőinek figyelemre méltó kezdeményezése volt 1928-ban a községek birtokában levő történeti értékű iratok felderítése és lehetőleg levéltárban való elhelyezésére irányuló intézkedés. A járási főszolgabírók rendelték el: ,, . . . hogy a községek birtokában levő kortörténeti értékű régi iratokat és tárgyakat addig is amig azokat a vármegye meghatalmmazottja a helyszínen felül nem vizsgálja a legnagyobb gonddal őrizzék". (113) A főlevéltárnok kiszállásairól rendszeresen jelentést tett az alispánnak. Sáp községben a következő iratokat sikerült feltárni : í>6