Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)
Debrecen város Levéltára
Az első világháború, a forradalmak és a román megszállás idején a levéltár nem károsodott. Az 1915-ben elért eredmények csak a kiindulópontot jelentették a levéltárnak mint intézménynek a fejlesztéséhez. A békeszerződést követő általános leépülés keretében a közigazgatás létszámcsökkenése lehetetlenné tette, hogy a levéltárak létszámhelyzete javuljon, sőt a korábbi évekhez viszonyítva csökkenés következett be. A városi levéltárnak egy olyan korszaka kezdődött el, amelyben a stagnálás volt a legjellemzőbb vonás. Az 1923-ban megjelent szervezeti szabályrendelet a levéltár személyzetét egy fő levéltárnokban határozta meg. A segédlevéltárosi állást megszüntették. (50) Érdemi létszámfejlesztésre éveken keresztül nem került sor. A főispán 1920-ban Géresi Kálmán nyugalmazott tankerületi főigazgatót tiszteletbeli főlevéltárnoknak nevezte ki. Esetenként más osztályokról átirányított munkaerők dolgoztak a levéltárban. 1920. július 24-én dr. Szabó Istvánt nevezték ki ideiglenes minőségű szakdíjnoknak. Négy évi munka után Szabó lemondott állásáról, mivel szolgálata alatt nem került sor állandósításra, előléptetésre. Sőt, a szakmai munka mellett a város vezetősége a vizsgázott levéltárost a földbirtokrendező bírósághoz és a központi választmányi munkálatokhoz rendelte ki. (51) Az 1923-as szervezeti szabályrendelet igen részletesen és szakmai szempontból elfogadható módon szabályozta a levéltár munkáját: „A levéltár a város magánjogi, gazdasági, közigazgatási, általános és kultúrtörténeti iratainak, az azokhoz tartozó segédkönyveknek és a tudományos kutatást elősegítő levéltári (történelmi) szakkönyvtárnak megőrzésére szolgál". A levéltárban 15 évnél régebbi iratok foglalnak helyet, azonban korra való tekintet nélkül a levéltárban helyezendők el: a közgyűlési jegyzőkönyvek; a város szabályrendeletei; anyakönyvi másodpéldányok és iratai; az országgyűlési és törvényhatósági választói névjegyzékek; a város szerződései — vagyonleltárai; alkalmazottainak törzskönyve; a vízikönyvek ; az eredeti üzemtervek; az úthálózati törzskönyvek; az alapító oklevelek; társulatok és egyesületek alapszabályai; nemesi és egyéb oklevelek; minden olyan írott emlék, könyv, térkép stb., amely történeti értékkel bír; testületek, társulatok, családok vagy magánosok által megőrzésre felajánlott íratok; minden olyan irat, amelynek őrzését a tanács elrendeli. A szabályzat sokoldalúan határozza meg a főlevéltáros feladatait a levéltári anyag védelme, rendezése, nyilvántartása, kutatásra való előkészítése, selejtezése szempontjából. A levéltár az iratokról másolatot ad ki. Iratot a levéltárból csak a tanács vezetőinek engedélyével lehetséges kivinni. Az intézmény felügyeletét a polgármester-helyettes — főjegyző látta el. (52) Csobán Endre főlevéltárnoksága alatt a városi levéltár rendezési, állagvédelmi tevékenysége mellett több alkalommal került sor véleménycserére egy-egy szakmai kérdésben más levéltárakkal. Csobán aktívan bekapcsolódott a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete Levéltári Szakosztálya munkájába. A főlevéltáros munkaidejének jelentős részét azonban a városi tanács vette igénybe. (53) 1920—1930 között végzett fontosabb szakmai munkák: Matricula Civium katalógusának elkészítése (kb. 16 000 cédula), a Különböző Tartalmú Iratok 1870—1929. mutatóinak elkészítése. A székesfehérvári főlevéltáros megkeresésére Csobán összefoglalta az 1920—1935 közötti selejtezési munkák tapasztalatait. így derült ki, hogy a háború óta a levéltárban hivatalos selejtezésre nem került sor. Egyes hivatalok saját hatáskörben és szabályzatuk alapján végeztek selejtezést.
