A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - I. Létfenntartás

a férfiak nyáron igyekeztek megkeresni a télire valót. Januártól már nagyon nehezen tudták eltartani a családot, azt a kevés élelmet és termést már felélték, amit kerestek. Március végétől, április elejétől kezdték felfogadni a napszámosokat. Az uradalomba az uradalmi kerülő és az intéző együtt döntötte el, hogy kiket fognak napszámosként alkalmazni. A napszámos munkákra tengeritöréskor, aratáskor, hörcsögöléskor, kamilla gyűjtéskor volt szükség, napszámosokat fogadtak fel a házat rendbehozó kőművesek mellé is. Az aratás volt a falu napszámosaira a legkedvezőbb időszak. Az aratást a tengeritöréshez hasonlóan egy ember, a vállalkozó vagy az első ember vállalta fel. Minden aratócsapatban volt egy ilyen ember. Elszegődéskor az első ember megegyezett az uradalmi intézővel s a csapat minden tagjának alá kellett írni az aratási szerződést. Minden arató mellett egy markos is dolgozott, aki legtöbbször a kaszás családjába tartozó fiú, lány vagy feleség volt. Az aratók az uradalmi hodályban vagy istállóban aludtak. Fekvőhelyek nem voltak, az istálló földjére szórt szalmára feküdtek le, pokróccal takaróztak. Az aratók minden szombat este hazamentek, vasárnap este tértek vissza az uradalomba. Mielőtt visszaindultak, feltarisznyáztak egy hétre, kenyeret, szalonnát, sót, paprikát, hagymát vittek magukkal. Ilyenkor hét végén váltottak fehérneműt és megmosakodtak, mivel a határban erre nem adódott lehetőség. Ha a kaszás felesége nem ment markot szedni, hetente egyszer vagy kétszer vitt a családjának ebédet. Az ebéd általában savanyú leves vagy húsleves volt. Más napokon az aratók maguk készítették el az ebédet, slambucot, tésztalevest főztek. A vacsora leginkább kenyér és szalonna volt. Az aratók naponta csak három órát aludtak. Este 11 óra körül feküdtek le; hajnalban két órakor már talpon voltak. A balmazújvárosiak részesaratók voltak, mert nem napszámért, hanem a termés egy részéért dolgoztak. Az aratók tizenegyedén dolgoztak, azaz minden tizennegyedik kereszt az övék volt. A markos bére az aratás idejére két mázsa búza és egy delinkendő volt. Őket a kaszás fizette ki. A fiú markos a delinkendő helyett 5 ft-ot kapott. Szendrei Eszter Kézirat. — DMNA. 1707—78. 21 Debrecen, 1915. december 3. DEBRECENI VIRILISEK NÉVSORA 1916-BÓL Fürst Ödön kereskedő, Gyarmathy István birtokos, Kardos László kereskedő, Szilágyi Imre ügyvéd, Csanak Jenő bérlő, Horváth János gyáros, Kaszanyitzky Andor kereskedő, Kontsek Géza kereskedő, id. Weichinger Károly birtokos, Vecsey Zoltán birtokos, Ungváry József birtokos, Csanak József kereskedő, May Andor gőzmalom igazgató, Kovács Gyula vaskereskedő, dr. Fráter Imre kórh. ig. orvos, dr. Ujfalussy József orvos, Szentkirályi Tivadar bankigazgató, dr. Baltazár Dezső, ref. püspök, Muraközy László gyógyszerész, dr. Gajzágó Béla ny. kir. tábl. eln., dr. Szotyori Nagy Kálmán orvos, Németh András vendéglős, Áron Jenő kereskedő, Aufricht Vilmos malomtulajdonos, Ulmann Salamon kereskedő, ifj. Jóna János birtokos, Nagy Jakab sertéskereskedő, Benkő János ny. honv. százados, Debreczeni Lajos hentes, dr. Márton Kálmán ügyvéd, Lestyán Ador-