A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)
DOKUMENTUMOK - I. Létfenntartás
ján kir. közjegyző, dr. Szabó Mihály hentes-birtokos, Hegedűs Sándor kereskedő, Sándor Imre kereskedő, Kenyeres Károly birtokos, Szilcz Ferencz bérlő, dr. Berger Andor ügyvéd, Pavlovics Károly műépítész, dr. Komlóssy Imre ügyvéd, Sesztina Jenő kereskedő, Kovács József ny. polgármester, Szántó Győző birtokos, dr. Kemény Mór ügyvéd, dr. Lőfkovits Márton bankigazgató, Haranghi Sándor birtokos, Gáli Ferencz birtokos, dr. Kölcsey Sándor ügyvéd, Lőfkovits Arthur ékszerész, dr. Szántó Sámuel bankigazgató, Debreczeni Jenő vil. váll. igazgatója, Aczél Géza v. főmérnök, Ritter Ignácz építész, Kovács Aladár vendéglős, dr. Újlaki Hugó ügyvéd, dr. Nagy Lajos ügyvéd, Tóth István építész, dr. Galánffy János kir. közjegyző, dr. Láng Sándor orvos, Ekli József birtokos, Rickl Antal földbirtokos, ifj. Balogh István birt. és bérlő, Deák István birtokos, Verzár Kálmán bankigazgató, Kun Antal bérlő, Szalay József ny. kúriai bíró, F. Szabó Lajos ny. tanár, Fisch Lajos bankigazgató, Polgári Bálint birtokos, dr. Legányi Gyula orvos, Félegyházi János kereskedő, B. Kövesdy Imre birtokos, Blattner Gyula birtokos, dr. Tüdős János ügyvéd, dr. Magoss György tiszti főügyész, Molnár Antal bankigazgató, dr. Leitner Adolf orvos, Ungár Jenő bankigazgató, Böszörményi Pál birtokos, Fleischmann Mór kereskedő, dr. Engel Ignácz orvos, Polgári József birtokos, dr. Sz. Szabó László ügyvéd, Móricz Ferencz hentes, Komlóssy Dezső ny. törvényszéki bíró, Újlaki Henrik máv. főmérnök, Bozzay Pál bankhivatalnok, dr. Kenézy Gyula igazg. főorvos, dr. Petzkó Ernő tanár-birtokos, Berzőfi Vincze bankhivatalnok, Széli Kálmán ref. lelkészbirtokos, Szikszay Lajos építész, Márton Imre ügyvéd, dr. Bruckner Ernő orvos. Tisztázat. — HBmL. XIII. 3. 1. 22 Hajdúhadház, 1920. ARATÁS HAJDÜHADHÁZON 1 A hadházi ember takarásnak mondta ezt a műveletet: részes takarást vállaltam, vagy: a jövő héten takarni megyek — mondták. Az aratást viaszérésben végezték, s minden időben reményteljes verejtékes fáradságos munkája volt a paraszt embernek. Kézi kaszával történt, s egy jó kaszás egy ügyes marikszedővel naponta egy köblös iletet letakarított, beleértve a keresztrakást is, ezért nevezték az ittélők takarásnak. S amikor eljött az ideje a gazda azt a kijelentést tette, hogy „hónap hajnalban megyünk takarni, pakba tesszük azt a kis rozsot". A gazdaasszony ebből a szóból már megértette, hogy neki holnapra a tarisznyát elő kell készíteni. A gazda is szorgoskodott, előkereste a fentéres tarisznyát, amelyikben a kaszához való felszerelés volt. A kaszát is elővette a fészerből, vagy a padlásról, ahol tartani szokta, s az udvaron hozzáfogott a kasza aratási felszereléséhez. Ha a kaszás fiatal házas volt, akkor a felesége volt a marikszedő, de ha volt a családban olyan 15—16 éves akár fiú, akár ügyes lány akkor az ment. A marikszedőnek kellett még kint az ebédet megfőzni. Nem vittek utánuk ugyanis ebédet, még ha több napig tartott is az aratás. Felpakolták tehát a szükséges eszközöket mind a takaráshoz, mind a főzéshez, s hajnalban indultak.
