A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - II. Település — lakás — környezet

tak a hólyagba, ott levélt ki. Nem tépték le a bőrt, alatta már jött az új bőr. Égési sebre rakták továbbá a tojásfehirjit, a méhviaszkot is. Az utóbbit úgy használták, hogy felolvasztották, egy kis vajat és tojásfehirjit tettek bele, jól összedolgozták és a sebre kötözték. A kloffolt nyershús és nyers krumpli is enyhítette az égés okozta fájdalmakat. A kutyaharapást úgy gyógyították, hogy a kutya szőrit megfőzték, abba a lébe a ruhát megáztatták és bekötötték vele a sebet. Volt, hogy megkeresték a kutyát, amelyik a sérülést okozta, vágtak a szőribül, azt elégették, annak a pernye jit tették a harapásra. A veszettkutya harapását kőrisbogárral gyógyították úgy, hogy a bogarat összetörték porrá s ezzel szórták be a harapást. Tóth Jánosné Kézirat. — DMNA. 1984—82. 1 A gyűjtés a népi gyógyítás minden területére kiterjed, foglalkozik a gyógyításhoz kapcsolódó hiedelmekkel, a parasztgyógyító „bibájos" asszonyok szerepével és részletes gyógynövény katalógussal is szolgál. 69 Debrecen, 1909. november 8. A POLGÁRMESTER ELŐTERJESZTÉSE A VÁROSRENDEZÉS TÁRGYÁBAN Ha nem olyan mérvben is — mint Budapest szék és fővárosunkban —, itt a mi városunkban is tapasztalnunk kell a lakás szükségletet — s ha nem olyan mérvben is mint ott, nekünk is — hatóságilag is foglalkoznunk kell e kérdéssel s oda hatnunk, hogy ne következzék be aféle kényszerítő szükségesség, mint ott a mely aztán csak a mi erőnket felülmúló áldozatokkal lenne orvosolható. — Ez irányban már múltban is bölcs előrelátással intézkedett városi hatóságunk akkor, midőn a lakásszükséglet kielégítése egyszersmind azonban város szépítése is, mindezen okokból is a Simonffy utcza elején egymással szemben fentálló s a modern várossá fejlődés kiinduló pontjának mutatkozó két bérházat felépíttette — s ma olyanok a viszonyok, hogy hatóságunk hivatva van folytatni gondoskodását ez irányban — vagyis gondolnia kell újabb bérlakások építésére, gondolnia kell a város szépítésére, rendezésére. Ez irányban két körülmény nyomul előtérbe ez idő szerint. Egyik az, hogy a Szikszay féle házastelket, mely a régebben is város tulajdonát képezett, úgynevezett tábornoki házastelekkel szolgalmi terhekkel, jogokkal össze kötve volt, megvettük s ma már teljes s szabad tulajdonunkban áll mind a két ház s sem ez a Szikszay-ház, sem a tábornoki ház nincs abban az állapotban, hogy a mai forgalmi értékének megfelelő jövedelmet hozna, — nincs abban az állapotban, amelyben továbbra is fenntartható volna, sőt ellenben elavult, többé kevésbé egészségtelen s olyan, hogy e városnak a főutczánknak inkább csúfítására, mint díszére szolgál. Másik az, hogy eme mai állapotában sem díszes épületeinknek tőszomszédságában a jövő évben a Debreceni Első Takarékpénztárnak egy olyan díszes palotája épül fel, mely mellett emez épületeknek főleg a Szikszay háznak a mostani állapotukban fentartása megbotránkoztató volna — s az a szemlélő — aki