A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)
DOKUMENTUMOK - I. Létfenntartás
Debrecen, 1867. A DEBRECENI HENTESMESTERSÉG 1 A régi hentescéh, amely Debrecen ipari életében fontos szerepet töltött be, az 1872. VII. tc. alapján ipartársulattá lett. A hentescéh ekkor „Első Debreceni Sertésvágó Társulat" elnevezés alatt ipartársulatot alakított 85—90 taggal. Nézzünk egy-két mozzanatot a céh életéből. Az inast előbb hat hét próbaidőre vették fel, hogy meggyőződjenek róla, vájjon megfelel-é, beválik-é a legény? Ha rendesen viselte magát ez idő alatt és keresztlevelét bemutatta, akkor bevették a céhláda felnyitásával „valóságos" inasnak, ami annyit jelentett, hogy ebbe egy forint és harminc krajcárt köteles volt befizetni. Ezután, mint valóságos inas három évig dolgozott munkaadójánál. Közben meg kellett tartania a legszigorúbb törvényeket. „Ne merészelje mesterét akármilyen szín alatt elhagyni, vagy éjjelenként kimaradni és csavarogni, hanem úgy viselje magát, valamint egy becsületes, jóerkölcsű és iparkodó ifjúhoz illik." Három év után, ha semmi kifogás nincs ellene, „mesterlegénynyé teszik", felszabadítják. Azonban a „mesterlegény akár mesterfia légyen, akár idegen, hogy a mesterségre juthasson, a szükséges vándorlást előbb megtenni tartozik ..., mely vándorlást legalább három esztendeig folytatni köteleztetik." De a szigorú erkölcsi törvények alól a mesterlegények sem vonhatják ki magukat. „Minden mesterlegények bizonyos estvéli órakor hazatérjenek, annál inkább ki ne maradjanak pénzbeli büntetés fenyítése alatt." A vallásos neveléshez azonban a templombajárás is hozzátartozik. „Müvei minden jól elrendelt Társaságban az Isteni tiszteletet főkötelességnek kell tartani, tehát a mesterek és legények mindnyájan az előrebocsájtandó bemondásra a szokott fertályesztendei vagy Kántormisére díszes ruhában megjelenjenek." Ha a mesterlegény jól viselte magát és megtartotta a céhszabályokat, bevették mesternek az öregebbek közé. De a „mester taksája 18 forintból áll, melyet ki-ki midőn mesterré lészen, azonnal a céhládába befizessen. „Abba a céhládába, amelynek legalább két vagy három kulcsa van, s „egyike a komisszáriusnál, a másik a céhmesternél, a harmadik ahol vagyon az Al-Czéhmesternél". Debrecen hentesiparosai a régebbi időben túlnyomórészt fehérárut termeltek, szalonnát, hájat, zsírt. Ezt azonban nagy mennyiségben, s nemcsak Debrecennek és környékének szükségletét, hanem az ország egyéb részeit is ellátták szalonnával és hájjal, különösen a Felvidéket és az ország északkeleti részét. A nyershúsnak csemegeárukká való feldolgozását inkább a városba idegenből költözött hentesek végezték, így az első szalámikészítő Boschketi András volt, akit később a Vidoni Testvérek követtek. A Vidoniak 1888-ban létesítették szalámiüzemüket Debrecenben.
