A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - IV. Művelődés, szórakozás, pihenés

Biharugra, 1903. A GYERMEKKOR ÉS SERDÜLŐKOR JÁTÉKAI A legkisebb gyermekekkel általában az idősebb testvér játszott. A két-három éves gyermeket már kézenfogták, sétálgattak vele s közben versikét mondogattak: „Dombon törik a diót, Rajta vissza mogyorót..." Tréfás játék volt, amikor a két testvér leült egymással szemben s a nagyobbik azt mondogatta: „Te vagy a szél, én az eső, melyik az erősebb, a szél vagy az eső? Na fújjál!" A kicsi tele tüdővel fújt, mégis az „eső" volt az erősebb. Nagyobb korban már felügyelet nélkül játszottak a gyerekek. A kislányok rongyból vagy „tucskából" csináltak maguknak babát, de sokszor a súlykot is felöltöztették. Tökhajból is vágtak babát, a tökből magából pedig edényeket készítettek. Sárból kemencét, tűzhelyet formáltak. Az érett muhar termését is felhasználták: kiskosarakat, bútorokat készítettek belőle. Gyakran egész félnapokat eljátszottak az udvaron, a hideg időben pedig a kemencesútban. A fiúk fapuskával, fakarddal játszottak, ketten pedig gyakran lovacskáztak; azaz egyik a másikat madzaggal befogta és úgy nyargalásztak. Kedvelt játékuk közé tartozott az ún. pukkantó is: maroknyi sarat kockaformára alakítottak ki, egyik oldalán kis mélyedést csináltak rajta, majd azt teljes erővel kőre vagy csak a kemény földre csapták, ami óriásit pukkant. A fiúk bigéztek is, azaz ujjnyi vastag, 10 cm-es gallyat a két végén hegyesre faragtak. Ezt letették a földre, egy bottal a hegyes végére ütöttek, így a bige perdülve felrepült a levegőbe. Az a fiú győzött, akinek sok perdüléssel messzebbre esett a bigéje. Az apák szinte kivétel nélkül csináltak a gyerekeknek szőrlabdát. Hasonlóképpen csinálták, mint a nemezt valamikor. A lószőrt forró vízben megáztatták, kézzel összegyúrták, megformálták. Olyan erős volt a labda, hogy több nemzedéken keresztül is öröklődött. A felnőtt, ha ritkán is, játszott a gyerekkel. Térdükre ültették őket, az orrukat összedörzsölték, közben mondogatták: „Én is pisze, Te is pisze, Gyere pisze vesszünk össze!" Nagyapa, nagybácsi hátára vette a gyerekeket, ügetve szaladást utánozva ment velük és közben mondogatta: „Sót vegyenek! Sót vegyenek!" Egy harmadik közben megcsiklandozta a gyerek popsiját. Ha több gyermek verődött össze, fogócskáztak, bújócskáztak, körjátékot játszottak. A fogócskánál és búj ócskánál a következő kiszámoló verseket mondogatták : „Egyedem-begyedem bébicske, Hová való menyecske. Szántóföldre, ugarra, Tiéd a nagy Dövő-dövő-dövő bikafos!"