A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - IV. Művelődés, szórakozás, pihenés

7—8 évesek játszották a következő játékot: a gyerekek egymás után sorbaálltak féllábon. Az első gyerek mondta a versikét: „Min állsz? Cserépen. Min lebegsz? Levélen. Mi van a szádban? Kikkű! (kék kő) Dobd ki! Nem lehet! Fordulj hármat az ég alatt. Ne nevess! Angyal lesz belőled!" A vers végén a sorban állók elkezdtek féllábon ugrálni a saját tengelyük körül. Az első gyerek így folytatta: „Pipámpipám perédikám (prédikám), Eltört az én ócska pipám. Van kendnek szép lánya? Tud sütni-főzni? Moslékban kaparászni? Tud ám! Jöjjön ki a leghátulsó!" Jó időben a gyerekek megálltak egy-egy fánál, rendszerint eperfánál, mert az volt az udvarokon, s félkézzel fogva a fát ezt mondogatták: „Kering-kering borsó. Eltört a kis korsó. Ne bántson kend, édesanyám. Van még a piacon." Gyakran játszották a „kolerázást" vagy ickázást. A kitaposott, sima földre rajzolták az „iskolát", sima kavics volt a csúsztató. Kedvelték a labdajátékokat is, amit legtöbbször a fal mellett játszottak, s különböző „fogásokkal" nehezítették a labda elkapását. A serdülőkor játékaiban egyre inkább a munkára való nevelés került előtérbe, mintegy bevezetőjeként a munkás hétköznapoknak. A kislány, amikor az édesanyja sütött vagy tésztát gyúrt, kapott egy kis tészta darabot. Ezt ő gyúrta meg egy játék deszkán, kis nyújtófával elnyújtotta, megsütötte, megfőzte. így szinte észrevétlenül meg is tanultak a lányok sütnifőzni. A fiúk a szerszámok, eszközök felépítését, részeit ismerték meg a csutkából, vesszőből készített játék szekér, eke, borona stb. elkészítése közben. A lányokat, legényeket ekkor már komoly munkára fogták. Libalegeltetés közben akadt néha egy kis idő játékra is. Az összegyűlt gyerekek körbeálltak, egy közülük középen forgott és ezt mondogatta: „Én kis kertet kerítek, Abba rózsát ültetek, A pap lánya azt mondja, Hogy lányt illet a koszorú, Legényt a bokréta. Kard az oldalára. Menjünk katonának. Tillárom, tillárom, tillárom. Fújjad, fújjad Léna, Nem fújhatja Léna, Jobban tudja Ilona ..." Vagy ezt énekelte: „Hej szénárom, szénárom, Széna szakadékom, Benne forog kis menyecske öleld akit szeretsz." Körjátékként játszották a „Tüzet viszek" játékot is. Mikita Sára Kézirat. — DMNA. 1850/80.