A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok

gosulatlanság volt tapasztalható az új asszonyok körében. Csupán annyi fogalmuk volt erről az állapotról, amennyit fiatal, várandós asszonytársaiktól hallottak: „Majd te is idejutsz elébb-utóbb, neked is ilyen nagy hasad lesz". Mindez azonban vajmi kevés volt. Az újasszony általában a havivérzés elmaradásából sejtette, hogy gyereke lesz: „elment a bajom, abból gondoltam, hogy gyerekem lesz". A terhesség külső, szemmel látható jelei olykor már kezdettől fogva észlelhetők voltak. A terhes nő sápadtabb volt, mint a többi, mondogatták is neki: „jaj, de csúnya színben vagy, nem vagy te terhes?" Volt, akinél szédüléssel, erős hányingerrel és az egyes ételektől való „irtózással" járt a terhesség. A „várandós asszony először férjének szólt állapotáról, általában a második hónap elteltével, majd a családnak jelentette be: „állapotos lettem" vagy „viselős vagyok", A férje után anyjával és anyósával közölte a hírt. Anyósa elől azért nem tagadhatta el állapotát, mert általában egy fedél alatt laktak, úgyis előbb-utóbb kitudódott volna. Néhány hónap elteltével, amikor már tagadhatatlanul látható jelei voltak a terhességnek, az egész falu tudtára jutott állapota. A terhes asszony elvégzett minden olyan munkát, amit korábban is csinált. Sem a környezete, sem ő maga magát nem kímélte a nehezebb, fizikai munkától. A terhes asszonynak megszabott étrendje nem volt, csupán annyiban tért el a korábbitól, hogy azt evett, amit megkívánt, ami jól esett neki. Nem volt változás a terhes asszony Öltözékében és hajviseletében sem. A kismama ruha újkeletű. Korábban bő ruhában hordták ki a gyereket, amit azonban nemcsak várandós korukban viseltek. A terhesség idején a nemi élet félidő után tiltva volt. A terhességgel kapcsolatban számtalan hiedelmet találunk, amelyek nagy része még élénken és aktívan él a köztudatban. A hiedelmek többségét a terhes nőre vonatkozó tilalmak teszik ki, amelyeket a születendő gyermek érdekében kell betartania. Nem szabad pl. „torz állatot, rút dolgokat megnézni, rácsudálkozni arra, mert olyan lesz a gyerek is". Érdekes, hogy a nyúlajkat és a farkastorkot is ezzel a hiedelemmel magyarázzák: „ha a terhes asszony egy nyúlra vagy egy farkasra rácsudálkozik, a gyermeke nyúlajakkal, illetve farkastorokkal születik". Abban az esetben, ha a terhes asszony mégis rácsudálkozna valamilyen torz alakra, a „rontás kivédhető azzal, ha azt mondja: „én Istenem, ketten látjuk" vagy „kígyósegge a semmibe" (S. M.). Berettyóújfaluban a következő hiedelmeket találjuk a rácsudálkozással, megcsudálással kapcsolatban: — A terhes asszony ne nézzen meg semmi furcsát vagy csúnyát, mert a gyermeke is olyan lesz. — Ha a viselős asszony valami csúnyát lát, ne nézze meg, forduljon el, mert különben olyat szül. — Hogy ne csudálja meg a viselős asszony, ha lát valami furcsát (torz gyereket, csúnya embert, állatot), a születendő gyermekére gondoljon (S. M.). — Megcsudált egy asszony egy almásderes lovat. Sokáig nézte, míg csak el nem tűnt a szeme elől. Olyan fekete és szőrös lett a gyereke, mint a ló volt, a szája is olyan volt és csak nyivákolt, míg élt. Hamar meg is halt (S. M.). A várandós asszonynak konkrét cselekedetet is megtiltanak a hiedelmek: pl. nem szabad szőrös állathoz nyúlnia, mert az újszülött gyermeke is szőrös lesz. — Terhes anya kutyához, macskához ne rugdossék, mert ebagos lesz a gyermeke, azaz szőrös a háta, a válla, nem tud fejlődni, mert szívja a szőr (S. M.). — A viselős asszony ne fogja meg az olyan állatot, amelyiknek még nem nyílt ki a szeme, mert vak lesz a gyermeke. — Ha tököt lop a terhes asszony, kopaszfejű gyermeke lesz (S. M.). — Ha tengerit lop, hosszú hajú lesz a gyermeke (S. M.).