A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok

gi stb. Aki rendezte, az fogadta fel a zenészeket, az állta az italt is — a költségeket a báli belépő árából fedezték. Az ünnepi bálok du. 2—3 órakor kezdődtek, hajnali 4—5 óráig is eltartottak. Aki a jószágot gondozta, annak korábban is el kellett mennie. A zenészeket — attól függően, hogy mi volt közelebb — Hajdúszoboszlóról, Debrecenből, Balmazújvárosról fogadták fel. Vonósokat, fúvósokat egyaránt hívtak az 1930-as években, 10—12 pengőt fizettek nekik. A legények már 13—14 éves korukban megjelentek a bálokon, de az öreg, bajszos legények nem engedték táncolni őket, csak bámészkodók lehettek. Ezeken a bálokon ismerkedtek össze a tanyasi fiatalok. A szerda, szombat és vasárnap volt a lányhoz járás napja. Volt olyan gazda, aki nem engedte be a lányhoz a legényt, ilyenkor az udvaron beszéltek meg találkát a fiatalok. Sok esetben a nagy munka miatt nem tudott elmenni egyik vagy másik fiatal a találkára. Lakodalom A tanyai lakodalom lebonyolításához Hajdúszoboszlóról és Debrecenből fogadtak vőfélyeket. A tanyákról ritkán került ki vőfély. Az 1920-as években volt a Kádár dűlőn egy Császi Gábor nevezetű vőfély. Ö hívogatott az esküvőre és már az esküvő előtt egy héttel tartandó csigacsinálóra. Az esküvőre a rokonság és a közeli szomszédos tanyák voltak hivatalosak. A tanyán, ha nagyobb volt, bent a lakásban, ha kisebb volt az előtte felállított sátorban volt a vacsora. A gazda olykor hozzájárult a lakodalom költségeihez. Ő biztosította a szekerek egy részét, amivel bementek az esküvőre, ő adta a helyiséget, ha pedig násznagyi funkciót is betöltött, a menyasszonytáncba 5—6 q búzát, egy „koszos" malacot ajándékozott. Kevés volt az olyan gazda, aki minden tisztség (násznagyi) nélkül megajándékozta a cselédjét valamivel. Az esküvőre a szekereket a legény baráti köre, komái a többi gazdától kérte el. Debrecenbe jártak legtöbbször esketésre, amit de. 10 órakor tartottak, szerdán és szombaton. Az esketésre csak a fiatalok mentek el, az idősebbek már kint a tanyán mulatoztak. Általában csak vacsorát tartottak, addig az időt dalolással. tánccal, ivással töltötték. A jobbmódúak ebéddel fogadták az esküvőről hazatérő nászmenetet. A menü csigaleves, borjú- vagy sertéspörkölt — néha töltött káposzta is —, valamint sült tészta, torta volt. A lakodalomba jövők mindegyike hozott magával 2—3 liter bort és sült tésztát. A háziak emellett természetesen borkereskedőtől vásároltak bort a lakodalomra. Menyasszonytáncba a leány főzőedényeket, tányért, vizesbádogot kapott. Az esküvőre általában 30—40 fő gyűlt össze, de akinek vastagabb volt az erszénye, az 70—80 főt is meghívott. Maskurások 1925—26-ban még a maskurások járták a lakodalmakat. Kiforgatott ruhákat vettek magukra, a fejükre álarcot csináltak, kivágták a szem és a száj helyét, kifestették, bajuszt, szakállat csináltak szőrből. 3—6 legény, vagy fiatal házas ember verődött össze maskurásnak, akik kb. egy fél órát töltöttek a lakodalmas háznál. Megkínálták őket borral és hússal, megtáncoltatták a menyasszonyt. Sokszor csintalanságokat is csináltak — kihúzgálták a szekértengelyvég szegét, ami a menet hazaindulásakor balesetet is okozhatott, bekormozott kézzel táncoltatták meg a menyasszonyt stb.