A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok

gazdasági munkák végét ünnepelték. Az előbbiekhez tartoztak a húsvéti, pünkösdi, karácsonyi és újévi bálok. A századfordulón ezeket a bálokat ünnep másodnapján, a Községházán rendezték. Bárki részt vehetett rajtuk. A belépődíj kezdetben 60—80 fillér, majd egy korona volt. „Ahogy emelkedett a falu, úgy emelkedett a belépőjegy ára is" (Karácsony Gergelyné 84 é.). Az I. világháború után az ünnepi bálok fokozatosan meghívós bálokká alakultak. Szervezőjük néhány segéd közreműködésével a falu ifjúsági elnöke volt. Az ifjúsági elnök szerezte meg a bál megrendezéséhez szükséges engedélyeket, ő készítette el a meghívókat, ő felelt a bál zökkenőmentes lebonyolításáért. A meghívós bálokra elsősorban a módosabbak mentek el, de küldtek meghívót a szegényebb embereknek is, azoknak, akiket érdemesnek tartottak rá, jó magaviseletűek voltak. A báli mulatozás nyáron este 7 órától hajnali 4—5 óráig, télen éjfél 1—2 óráig tartott. A két világháború között az ünnepi bálok műkedvelő, színielőadásokkal egybekötött bálokká alakultak, amelyeknek előadásos bál volt a neve. Az arató bál, szüreti bál és a farsangi bál ugyancsak meghívós bálok voltak. Mindegyiket ünnepi felvonulás előzte meg. Az aratás végeztével az arató munkások szekéren együtt jöttek be a faluba és közben énekeltek: „Learatták már a búzát, Keresztbe (kévébe) rakták a szárát, Ahány szál van a keresztbe, Annyiszor jussak eszedbe!" (Kiss Imréné 65. é.) A tényleges arató, ünnepi felvonulás a bál napján délután 5—6 óra között volt, amelyen azonban csak a magyaros ruhába öltözött gazdalányok és legények vettek részt. Búzavirággal, pipaccsal feldíszített ökörszekerek vonultak végig az utcákon. A felvonulás végső állomása a községházi bálterem volt, ahol már búzából font kosarak, szívek, búzakoszorúk díszítették a falakat. A bálról nem maradhatott el az újkenyér és a cipó sem. Berettyószentmártonban az arató felvonuláson lovas legények vezették a menetet. A legények elkezdtek egy nótát, a lányok pedig csatlakoztak hozzájuk. A szüreti felvonulást szintén magyaros ruhába öltözött gazdalányok és legények alkották. A menetet csacsifogat zárta, s azon kifordított bundában maskurák foglaltak helyet. A maskurák egy zsák tollat szórtak szét a lányokra. A felvonulókat muzsikusok kísérték. A menet minden utcasarkon megállt táncolni. Olykor hordókkal megrakott ökörszekerek és fehér ruhába öltözött lányok vonultak végig a falu utcáin. Berettyószentmártonban is hasonló módon rendeztek meg a szüreti felvonulásokat. A szüreti bálon színes szalagok, szőlőfürtök díszítették a termet. A legények virtusból igyekeztek lelopkodni a fürtöket és a lányoknak adni. Néhány csősz őrködött a szőlőre és ha észrevették a „lopást", pénzbírságot róttak ki. Az I. világháború előtti időszakban a farsangolást a téli szánkózás jelentelte, amit nagy hóban a hét bármely napján rendezhettek. A legények felcsengőzték, krepp-papírral feldíszítették a lovakat és a szánkó elé fogták. A lányok messziről meghallották a csengőszót és felültek a szánra, ahányan csak elfértek. A többiek hógolyóval dobálták őket. A legények árkon-bokron keresztül hajtották a szánkót, igyekeztek azt felborítani. Erre mondták: „Na ezt jól megfarsangoltuk" (Lisztes Imre 89 é.). 1920—25 körül kezdték megrendezni a farsangi bálokat is.