A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok

hogy a sírnál a zenebanda egészen világias darabok játszásával rekeszté be a végtisztességtételt. Ezekből kiindulva az egyháztanács komolyan felkéri az egyház összes tagjait, hogy a visszaélésekre alkalmat adó zenebanda használását a temetéseknél jövőre mellőzze, mivel e szokás mind a temetés természetével, mind egyházunk alapelveivel, mind a temető rendeltetésével merőben ellenkezik ... Az egyháztanács a temetéseknél a zenebanda közreműködését határozottan rosszalja és ellenzi, mindazonáltal nem lép fel kényszerítőleg, hanem a meggyőződés lassú erejétől reméli és várja a mi egyszerű szertartásainkhoz való viszszatérést, s míg ez bekövetkeznék is, az egyháztanács szabályozni kívánja a zenebandával temetést, s e végre 1880 évi február 29-én hozott végzését, szigorú megtartás végett következőkben hozza az egyház tagjainak tudomására: A zenekarok alkalmazása csupán a halottas háztól a temető kapujáig engedtetik meg. Kérjük a híveket arra is, hogy a gyászmenetre lehetőleg a legrövidebb utat válasszák. A mutogatás feltűnés és pompázás hiúsága sem a szomorú felekhez, sem az elhunythoz nem illő, nem megtisztelő lévén. Végre a sírok kivilágítása, mint egészen középkorias, s a reformátió által teljesen eltörölt intézmény református temetőikben határozottan betiltatik. Nincs annak a sírra tett mécsesnek a szentírásban semmi alapja, de a halottak napjának sem, mely nem elébb mint a X-ik évszázadban, az egyházi hanyatlás századában hozatott be; ellenben az egyházújítás korában a XVI-ik évszázadban a magyar reformátorok szelleme értelmében a protestantizmus által eltöröltetett. Tisztázat. — HBmL. IV. B. 1405/b. 1424 1880. 1 Szót emelt a zenekarok harsánysága, a világias dalok elburjánzása és a sírok kivilágítása ellen. 103 Debrecen, 1887. március 31. CIGÁNYLAKOSSÁG DEBRECENBEN

1 Folyó hó 5-én kelt becses levelére csak most válaszolhatok és pedig a következőkben: Az általam megrendelt összeírás szerint lakik városunkban czigány család 85. családtagok száma 321, ebből: finemű 162, nőnemű 159. A férfiak néhány kivétellel zenészek, az öregebbek közül néhányan a kovács ipart űzik, az idősb özvegy nők a házi szövő iparhoz tartozó tárgyakat árulják. A fentebb kisebb létszámbeliek mind magyarok, a többség református vallású, a czigány nyelvet kevesen, csak az öregek beszélik. A legutóbbi országos népszámláláskor a nemzetiség nem vétetett figyelembe, de ha felvétetett volna is, a helyben lakó czigányok magukat magyaroknak íratták volna be, annyival inkább, mert az itteni czigányok más nyelven nem beszélnek, a vándorló, városokat látogató czigányok közzé nem tartoznak, — tapasztassál, vályog, tégla ve-