„...Munkát, szellemet, észt...” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 17. (Debrecen, 1981)

DOKUMENTUMOK

Budapest, 1946. július ILLYÉS GYULA KIÁLTVÁNYA A PARASZTSÁG MŰVELŐDÉSE ÜGYÉBEN Parasztok! Magyarok! Saját ügyetekben és az ország jövőjének ügyében fordulunk hozzátok. Elvész az a nép, amely nem szerzi meg a tudás fegyvereit. Mert arra még nem volt példa a földön, hogy az okosabb — akár emberről, akár néprétegről, akár nemzetről essék szó — ki ne forgassa a butábbat, ha a lélek már ráviszi. Akinek esze van, igaza van, tartja helyesen a mondás, mert végül is az kerül felül. S a magyar falusi iskolákban épp csak lézengnek a gyerekek, a magyar gimnáziumokban kevesebb a parasztszármazék, mint valaha, a magyar egyetemekről az idén csaknem kétezer vidéki diákot kergetett vissza falujába a nélkülözés. S nem él a parasztság a művelődés új alkalmaival sem. Mi történt? Őszintén és világosan beszélünk. A magyar demokrácia egyik első gondja volt, hogy a munkásokat és parasztokat hozzájuttassa a sorsuk irányítását segítő műveltséghez. Utat nyitott nekik az értelmi emelkedéshez, utat nyitott számukra az értelmiség soraiba. Seregestől létesültek népművelő intézmények. Létesült egy újfajta középiskola is. Aki, felhasználva a gyors vizsgázhatást, már felnőtt korban ezt az iskolát — a Dolgozók Iskoláját — elvégzi, hamarosan jegyző, tanító, tiszt, vagy tisztviselő lehet. Ezren és ezren keresték fel ezeket az iskolákat. A parasztság azonban ezekből is teljesen kimaradt. És semmi remény, hogy jelentkezik beléjük. Miért? Egyszerűen azért, mert ezek az iskolák a dolog természeténél fogva csak városokban létesülhettek. Csak ott van elég tanterem, elég tanár és elég — tanítvány. A tanulni vágyó munkások napi munkájuk után is elvillamosozhattak ezekbe az esti gimnáziumokba és polgárikba. De hogy juthattak volna el az épp oly nagy kedvvel tanulni vágyó parasztfiúk és parasztemberek estéről estére az ilyen iskolába, amely a legközelebbi városban is tőlük 40—50 km-re esett? S hogy juthatott volna el, ami nekünk a legégetőbb gondunk, a legnagyobb tömegű volt zsellérség és cselédség, amely ma is épp csak hogy megkeresi a kenyérre valót? Hova legyenek ezek a városban? Mert az képtelen kívánság, hogy az állam minden faluban ilyen középfokú iskolát állítson fel. Ledőlt iskoláinkat sem tudjuk felrakni. Minderről a legmegrázóbb képet maga a közoktatásügyi miniszter tárta az ország elé legutóbbi debreceni beszédében is. Erről adott hangot a Györffy Kollégium évzáró jelentése. A szépíthetetlen valóság az, hogy mint any-