„...Munkát, szellemet, észt...” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 17. (Debrecen, 1981)

DOKUMENTUMOK

nyiszor és annyifelé a parasztságot pusztán letelepülési módja, a különben oly lélek- és jellemnevelő foglalkozása most és nálunk is megköti a felemelkedésben, a tág határokhoz leláncolja a tegnapi állapotokhoz, mostoha testvérré teszi szabad testvérei között. Mert nem lehet még ott felszabadulásról beszélni, ahol a dolgozóknak csak egy része is szellemi szolgaságban senyved. Ha nem segítünk, akkor a falvakban és tanyákon élő magyarság csaknem egészében továbbra is szellemi szolgaságban senyved. Percenként és léptenként tapasztalhatjuk olyan emberek hiányát, akikben a jó szándékhoz és képzettséghez a parasztság érzésvilágának ismerete társulna. Vannak dolgok, amiket nem lehet megtanulni, hanem a tapasztalatok, emlékek és élmények birtokában csak képviselni. Nincs ilyen paraszt-ismerő magyar diplomata, tudós, pénzügyi szakértő, újságíró is alig van. Számához képest a parasztság alig tud vágyának közvetlenül hangot adni ott, ahol az érveket és érzéseket számbaveszik. Ez nemcsak a parasztság kára. Kára a nemzetnek is, amely így csak sántítva és tévelyegve haladhat, akár az olyan ember, akinek rosszul működik a lábából az agyába vezető idegszála. Szellemi munkások! Falusi és városi betűértők! Tudjuk, sok hiszi ma közületek: kiváltságot veszít. Csak szolgaságát veszti. Tudjuk, sokan eltévedtek az új szavak közt s nem látják helyüket a népben. Nem szavakkal akarjuk érzékeltetni, mi a demokrácia. Azt kérjük: próbáljátok meg a gyakorlatban, alkalom kínálkozik rá. Támogassátok a tanulni vágyókat. Helyet kínálunk a szervezésben, a tanításban. A világ, s a jövendő csak az előtt folyik össze, akinek nincs biztos öntudata. Adjátok át tárgyi tudástokat a népnek, s cserébe észrevétlenül is megkapjátok a dolgozók öntudatát. Így váltok lélekben is azzá, ami a valóságban mindig is voltatok, a dolgozók sorstársaivá. Így érzitek át, mi az igazi közösség, mi az igazi haza. tilí —' • U. TV/T Megújult Magyarország. Csak az a méltó haza, amely a népé. A hazát — s vele a világot — csak az újítja meg, ami a népet megújítja. A magyar szegény parasztság forradalom nélkül juthatott egy forradalmi vívmányhoz: a szabad földhöz. Szellemi szabadságához csak a maga forradalmi lendületével juthat el: lelket nem lehet kölcsönözni. Célunk nem kevesebb, mint felébreszteni a magyar parasztság lelkét. Csak így vehet méltó részt országunk felépítésében. Hűségével a nyelvhez, a szabadsághoz, az emberiességhez a parasztság volt mindig a támasztó erő a nemzet nehéz pillanataiban. Cserébe ezt várjuk ma is tőle. Így leszünk már mindnyájan méltók a szabadságra, arra a szabad és emberi hazára, amelynek képét nagyjaink elibénk írták.