„S a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 15. (Debrecen, 1980)
nyesség elvét. A Magyar Népköztársaság országgyűlése az Alkotmányban megállapított elveknek megfelelően megvalósítja a demokratikus államszervezet legmagasabb rendszerének formáját: a tanácsok rendszerét." A tanácsok létrehozása előtt azonban még számos, a helyi szervek egészséges fejlődését gátló kérdést kellett megoldani. Ezek közül az egyik legfontosabb volt a helyi állami szervezet területi egységeinek — elsőként a megyéknek — a tanácsrendszer követelményeihez igazodó kialakítása. Az Alkotmány elfogadása idején még lényegében a feudális korban kialakult megyei szervezet állt fenn. A megyék nagysága tekintetében fennálló rendkívüli aránytalanságok, a települések fejlődésében végbement változások figyelmen kívül hagyása miatt a tanácsok megalakulása előtt el kellett végezni a szükséges változtatásokat. Sokoldalú vizsgálódás és gondos előkészítés után jelent meg a 4343/1949. kormányszámú rendelet, amely a megyék számát hattal csökkentette és 19 megyét hozott létre. Hajdú megye területe és lakossága az 1950. március 16-án végrehajtott átszervezés következtében lényegesen meg növekedett, csaknem az egész Bihar megyével (a Békés megyéhez csatolt Cséffa—Nagyszalontai járás kivételével) és a Szabolcs megyétől átcsatolt 7 községgel. Nem sokkal később megindultak az ideiglenes megyei tanács megalakításának előkészületei. Az 1950 májusában megjelent 143/1950. MT számú rendelet értelmében a megyei tanács június 15-én alakult meg, a választásokig a Népfront Országos Tanácsa által küldött tagokból. Az ekkor már Hajdú-Bihar megyei Tanácsnak 85 rendes és 43 póttagja volt. Az előkészítés során nagy gondot fordítottak arra, hogy a tanács öszszetétele megfelelően tükrözze a megye lakosságát, és haladó gondolkodású, becsületes, köztiszteletben ájló személyek kapjanak tanácstag; megbízatást. Az érintett személyek kiválasztása a pártszervek irányításánál, a társadalmi szervezetek aktív segítségével eredményesnek bizonyult, az ideiglenes tanács tagjainak nagy többségét az október 22-én megtartott általános tanácsválasztásokon is tanácstagnak választották, sőt közülük jó néhányan még ma is tagjai valamilyen szintű tanácsnak. Június 15-én ünnepélyes keretek között, lelkes hangulatban került sor az ideiglenes megyei tanács alakuló ülésére. A tanács valamennyi tagja és póttagja megjelent, vendégként részt vettek a megyei üzemek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, állami és társadalmi szervezetek képviselői. A jegyzőkönyv megörökítette, hogy a megyei tanácshoz az alakulás alkalmából mintegy 70 üdvözlő távirat érkezett különböző szervektől, üzemi dolgozóktól. Az ideiglenes tanács és főleg annak 13 tagú végrehajtó bizottsága előtt nagy feladatok állottak: létre kellett hozni a járási és városi ideiglenes tanácsokat, majd valamennyi szinten a végleges tanácsok választását kellett előkészíteni és végrehajtani. Emellett létre kellett hozni a számos dekoncentrált megyei szervből az egységes megyei tanács apparátusát, és egyidejűleg biztosítani a rendkívül feszített begyűjtési tervek teljesítését. A tanácsszervezet kiépítése terén a következő lépés a járási és városi ideiglenes tanácsok megalakulása volt, amelyre augusztus 15-én került sor. Megelőzte ezt a járások területének 1950. június 1-i hatállyal történt rendezése. Ennek során a Sárréti járás megszűnt, így augusztusban 7 járásban (Nagyléta, Biharkeresztes, Berettyóújfalu, Derecske, Püspökladány,
