Szekeres Antal: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 14. (Debrecen, 1979)

I. A Horthy-féle vezetés sikertelen fegyverszüneti kísérletei

a legrosszabb esetben egy nemzeti tragédia esetén is csak úgy tudjuk nemzetünk fennmaradását biztosítani (— a vezérezredes ezen egyértelműen a Horthy-rendszer fenntartására gondolt! —) ha az oroszokat lávoltartjuk s egy gyászos megszálláshoz az angolszászoknak időt nyerünk ..." (1) Más megoldást a magyar uralkodó körök nem is kerestek. Ennek az illúziókra épült politikai elképzelésnek lett a következménye, hogy Magyarország az utolsó órában sem tudott kilépni a fasiszta szövetségből, s az ország hadszíntérré változott. Horthyék annyira beleélték magukat ezekbe az elképzelésekbe, hogy még akkor sem változtattok rajtuk, amikor bizonyossá lett számukra is, hogy Magyarországot csakis a Szovjetuniótól, Nagy-Britanniától és az USÁ-tól egyidejűleg kért fegyverszünet mentheti meg a katasztrófától. Változatlanul abban reménykedtek, hogy ha az angol—amerikai csapatok elérik a magyar határt, megnyitják előttük az arcvonalat és fegyverszünetet kérnek. Addig pedig a várakozás és időhúzás álláspontjára helyezkedtek. Horthyék teháí olyan állam hadserege előtí szerettek volna kapitulálni, amely nemcsak hogy nem bántja a rendszert, hanem ha szükséges fellép a forradalmi mozgalmak ellen is. Ez osztályhelyzetükből törvényszerűen következett. A hadi események kényszerítő hatására Horthy mégis kénytelen fegyverszüneti küldöttséget meneszteni a Szovjetunióba, melynek tagjai: Faraghó Gábor altábornagy, gr. Teleki Géza és Szent-lványi Domokos miniszterelnökségi tanácsos. A küldöttségnek nem volt érdemi meghatalmazása: az időt akarta húzni, egyben kifejezni szándékukat, hogy nem akarnak fegyveresen szembeszállni Hitlerrel. A hadi események hatására 1944. október 11-én Moszkvában a szövetséges hatalmak és Magyarország képviselői aláírták a fegyverszünetet. Horthy pedig 1944. október 15-én délben a rádióban bejelentette, hogy fegyverszünetet kért. A proklamáció tervezett szövegéből törölték azt a mondatot, hogy „...a németekkel a mai naptól kezdve Magyarország harcban levőnek tekinti magát..." Ez a mondat pedig lökést adhatott volna az ellenállási mozgalomnak, de ettől igen-igen féltek Horthyék, ezért még azt is elhallgatták, hogy a fegyverszünetet megkötőitek. Az ország közvéleményét megtévesztve a kiáltvány csak annyit mond erről, hogy: ,,. . . Közöltem a német birodalom itteni képviselőivel, hogy ellenfeleinkkel fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden ellenségeskedést beszüntetünk ..." Horthy a fegyverszünetet elhallgató kiáltvány rádióban történő felolvasásával az ügyet elintézettnek tekintette, nem teremtette meg a fegyverszünet végrehajtásához szükséges belső feltételekel, az átállás sikere érdekében semmit nem tett, mert félt a néptől, félt a tömegektől. Ezzel tetőzte be nemzetáruló tevékenységét, és bebizonyította, hogy nem tudja a magyarságot a háborúból kivezetni. Szálasi hatalomra kerülése után a Szovjetunióban tartózkodó fegyverszüneti bizottság további tárgyalásokat erőltetett, ahol több variációban fejtették ki az új ideiglenes kormány megalakításával és tevékenységével kapcsolatos álláspontjaikat. A többféle elképzelésből csak egyet ragadok ki, amely egyértelműen jelzi a tárgyaló küldöttség osztálykorlátait és változatlan célkitűzéseit a társadalmi rendszerük átmentése érdekében.