Szekeres Antal: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 14. (Debrecen, 1979)

V. Az Ideiglenes Kormány legfontosabb rendeletei: - 4. Egyéb fontos intézkedések - e) A termelés megszervezése

fel . . . Kimondottan, nyíltan, őszintén fegyveres demokráciára van szükség ..." - írja a Tiszántúli Népszava 1945. március 3-i száma, e) A helyreállítás és a termelőmunka megindítása M ire az Ideiglenes Kormány első rendeletei a termelés megszervezésével kapcsolatban megjelentek, már jelentős eredmények születtek ezen a téren, amely a munkások, parasztok az egész nép élniakarásának nagyszerű bizonyítéka volt. A felszabadított területeken sok olyan ipari üzem volt, amelynek tulajdonosai elmenekültek. A munkások sok helyen nem mindig tudták mit kell tenniük. Ezek számára a „Néplap" nyújtott útmutatást, amely már 1944. november 17-én a „Rendet a romokon" című vezércikkében a romokban heverő város és országrész felépítésére szólítja fel a lakosságot, nemcsak a gyárak, üzemek, lakóházak újjáépítését sürgeti, hanem a széleskörű demokratikus összefogást is. November 18-án pedig a gazdátlan üzemek kollektív kézbevételére szólította fel a munkásokat. Az elhagyott üzemek rövidesen munkásszövetkezetté alakulva élükön bizalmi férfiakkal való vezetéssel bekapcsolódtak a termelő munkába. A bizalmi testületek később üzemi bizottságokká alakulnak és ezek mint a munkásellenőrzés népi szervei gyorsan elterjednek a felszabadult országrészen. Védelmezték a munkásság anyagi erkölcsi érdekeit,, de beavatkoztak az üzem életébe is. Az államhatalomnak a tőkésosztály gazdasági hatalmát és tevékenységét ellenőrző munkás szervezetekhez való viszonyát az 1945. február 15-én megjelent kormányrendelet mutatja. Ez elismeri az üzemi bizottságokat, szentesíti a munkásellenőrzést a vállalatok egész vezetése felett, s kötelezően előírta az üzemi bizottságok megalakítását minden vállalatnál amennyiben rendszerint legalább 50 alkalmazottat foglalkoztatnak, üzemi bizottságok alakuljanak ..." (58) A kormány meghatározza az üzemi bizottságok hatáskörét is: ez kiterjedt a munkafeltételekre,, a gyári munkarend és munkafegyelem összes kérdéseire, az üzemeknek a fasisztáktól való megtisztítására, az igazgatói üléseken való részvételre, az üzletmenet ellenőrzésére. „ . . . a munkaadók tartoznak az üzemi bizottságnak negyedévenként pontos jelentést tenni a vállalat helyzetéről, üzletmenetéről és a munkapiac várható alakulásáról. Mindazokban az üzemekben, amelyeknek a létszáma kétszázon felül van, az üzemi bizottságoknak joguk van betekinteni az egész üzletmenetre... tehát... az üzleti könyveket is megvizsgálni..." Ez több volt puszta munkásellenőrzésnél, ez az adott politikai erőviszonyok mellett a vállalatok vezetésében való részvételt, a tőkés kizsákmányolás nagyfokú korlátozásának lehetőségét is jelentette. E nagy jelentőségű, a polgári demokratikus átalakuláson túlmutató lépés gyakorlati érvényesítését természetesen csak a munkásosztály szervezettsége .egysége és aktivitása biztosíthatta. Az üzemi bizottságok hatáskörének kihasználásáért csakhamar éles küzdelem bontakozott ki: a bizottságokon belül a kommunistáknak szívós, mindennapos küzdelemben kellett érvényesíteniük a munkáskérdéseket a megalkuvó, gyakran egyenesen a tőkés érdekeket védő jobboldali szociáldemokratákkal szemben. Közben pedig a termelés növelésére is nagy gondot fordítottak. Debrecenben például a felrobbantott vagongyár 1945. februárig 48 mozdonyt javított ki, és egy hónap alatt 194 autókarosszériát