Szekeres Antal: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 14. (Debrecen, 1979)
V. Az Ideiglenes Kormány legfontosabb rendeletei: - 4. Egyéb fontos intézkedések - e) A termelés megszervezése
készített a Vörös Hadsereg számára. A gyár munkásai a mezőgazdaság segítésére is találtak módot. Az új gazdák részére 20 000 ásót és 10 000 kapát készítettek és jelentős számú mezőgazdasági gépeket javítottak ki. Hősies munka folyt a földeken is. A „Néplap" 1944. november 18-i felhívása a betakarítás közös megszervezésére, a határban maradt termények megmentésére széleskörű visszhangra talált. A munkát segítette és gyorsította a földművelésügyi miniszter rendelete is, amely a Magyar Közlöny 1945. január 27-i számában jelent meg. „ ... a múlt évi termésből egyetlen szem sem menjen veszendőbe. Ezért a következőket rendelem el: 1. Minden földtulajdonos, haszonbérlő, illetőleg egyes gazdaságok vezetője, gondnoka köteles a még betakarítatlan tengerit és napraforgót a rendelet hatályba lépésétől számított 14 napon belül, a burgonyát, répát stb. pedig ahogy az időjárás megengedi, azonnal a mezőkről úgy betakarítani, mint ahogy azt az őszi betakarítások alkalmával a rendes gazda gondosságával elvégezte volna. 2. Azok a gazdaságok, amelyeknél a kalászos termények még ma is elcsépeletlenül, osztagban vannak, kötelesek a cséplést sürgősen befejezni ..." A felszabadulással kezdődő fordulat hatása a mezőgazdasági munkák befejezésénél is éreztette hatását. A városok, községek vezetői a lakossággal együtt szedték fel a cukorrépát, törték a tengerit, gyűjtötték be a napraforgót. Amíg az idő lehetővé tette végezték a cséplést is. A beakarításoknál nagy érdemük volt a nemzeti bizottságoknak, amelyek kidolgozták és szabályozták a közmunkavégzés rendjét. Bevezették a helyi árrendszert, és a helyi rendőrség bevonásával őrködtek ezek betartása felett. Létrehozták a mezőgazdasági termelés megszervezésére a termelési bizottságokat. Ezekben a szervezetekben is nagy harc folyt a kommunisták és a kisgazdapárt képviselői között, az utóbbiak ugyanis védték a nagygazdákat, akik akadályozták a betakarítást, a traktorok alkatrészeinek elrejtésével a szántást. Pedig a felszabadult országrészek, különösen Budapest és az iparvidékek ellátása miatt égetően szükség volt minden szem terményre, minden kilogramm húsra. Az MKP KV 1945. január 6-i ülésén elhatározta, hogy felhívással fordul az Alföld lakosságához, hogy siessenek az északi iparvidék éhező munkásainak megmentésére. A felhívásra megmozdultak a nemzeti bizottságok „Nemzeti Segélyakció" titkárságot szerveztek a gyűjtés lebonyolítására. Az eredmény igen szép társadalmi összefogásról tanúskodik. Az akció során az egyszerű munkás és paraszt emberek mutatták az áldozatkészség legnagyszerűbb példáit. Miközben Debrecen és a hajdú városok civis polgárai elzárkóztak a segítéstől, a hortobágyi malom munkásai és alkalmazottai kenyerük egy részéről lemondva egy havi liszt adagjukat ajánlották fel. Debrecen legszegényebb népe a Téglavető munkásai bizonyultak talán segítőkészségben a leggazdagabbnak, hiszen 75 párnát, paplanokat, lepedőket, 5 zsák lisztet, 4 zsák krumplit stb. gyűjtöttek, amikor maguk is éheztek.
