Szekeres Antal: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 14. (Debrecen, 1979)

V. Az Ideiglenes Kormány legfontosabb rendeletei: - 4. Egyéb fontos intézkedések - d) A reakció elleni harc

,,. . . Olvastuk a Debreczen február 15-i számában, hogy reakció nincs! Hogy -azok részéről, akik ellen a demokrácia irányul* nincs ellenállás! Hogy -ne harcoljunk olyan szelek ellen, amelyek nincsenek!*" „...A -Debreczen* semmisnek nyilvánítja az MNFF kiáltványát, amely többek között ezeket mondja: nyilas banditák levetik a zöldinget, levitézlett reakciósok álarcot öltenek, hogy befurakodjanak a demokratikus pártokba ..." „ ... A -Debreczen* szerint nem az volt a hiba, hogy a német fasizmus szekerét toltuk, hanem az, hogy a -Nyugat bűvöletének estünk áldozatul* Bárdossy, Kállai, Horthy Miklós nemzetvezető katasztrofális politikáját nem bírálja. Ellenben bírálja IV. Béla politikáját! Igen! IV Béla politikáját. A hiba nem 1919-ben, nem 1940-ben és 1941-ben történt, hanem 1242-ben! Az Ideiglenes Kormány pedig a fasiszta Németországnak küldött hadüzenetével csak azt teszi jóvá, amit IV. Béla elmulasztott..." „ ... Tiltakozni kell a történelmi hamisítás és analógia ellen ..." „ ... Mi ez, ha nem méregkeverés?" A reackió elleni harc azonban nemcsak az újságok hasábjain folyt, hanem a gyakorlati életben is. Ezek azonban nem elégítették ki a tömegeket, határozottabb, erélyesebb intézkedéseket követelnek a reakciósok ellen, mérhetetlen dühvel és elszántsággal reagálnak a különböző visszásságokra. A 18/1945. sz. miniszterelnöki rendelet intézkedik a nyugállományú csendőrök nyugdíjának kifizetéséről, és a sajtóban meg is jelenik egy hirdetés, hogy 1945. február 4-én az M—Z-ig terjedő betűvel kezdődő nevűek jelentkezzenek csendőr nyugdíjuk átvétele céljából. A tömeg felháborodása óriási, jól példázza ezt Fekete András dohánygyári munkás levele: „ ... Mi dolgozunk, ha kell ötször annyit mint eddig, és az így nyert értékből nem munkástestvéreinket fizetik ki, hanem a 25 éves reakció legalázatosabb szolgáit, a kakastollas munkástipró csendőrnyugdíjasokat..." (57) Ugyancsak a reakció elleni kíméletlen harcot sürgetik a két munkáspárt képviselői is a Néplap 1945. február 11-i számában. Kovács János SZDP: „ .. . Tűrhetetlen állapotok uralkodnak városunkban. A munkásság fel van háborodva, mert utcákon olyan fasisztákkal találkozik, akiknek régen a börtönben volna a helyük..." Szabó István MKP: „ ... ha a politikai rendőrség egy-egy fasisztát letartóztat, a közbenjárók egész százada lepi el a rendőrség épületét, hogy a népnek ellenségeit szabadlábra juttassa. Ezen váltotzatni kell..." A koalíción belül tehát váltakozó sikerrel és eredményekkel folyik a reakció elleni harc, melynek kimenetelét erősen befolyásolja a tömegek harcos kiállása és elszántsága a kíméletlen küzdelemben, azért, hogy ebben az országban alkotó munka folyjék, hogy nyugalom, rend és biztonság legyen mindenki számára, aki megértette, hogy dolgozni kell, de keservesen lakoljon mindenki, aki a fasizmus mellé kívánkozik. A feladatokat tömören így fogalmazza meg Szakasits Árpád nagygyűlési beszédében: „ ... Foggal és körömmel kell megvédelmeznünk kivívott szabadságunkat, és a demokrácia alapjait, amelyen egy új, szabad, népi állam épül majd