Szekeres Antal: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 14. (Debrecen, 1979)

V. Az Ideiglenes Kormány legfontosabb rendeletei: - 4. Egyéb fontos intézkedések - c) A háborús bűnösök megbüntetése

Ekkor a közgyűlés pártközi értekezletté alakult és határozottan elítélte Öry István kisgazdapárti főispánt és osztatlan bizalmáról biztosította a belügyminisztert. Az FKP országos vezetőinek többsége nem volt hajlandó vállalni a politikai válságot a koalícióban, így a rendőrség ellenőrzése megmaradt az MKP kezében. Ezzel természetesen nem szűnt meg a rendőrség elleni támadás. Erre utal Révai József is a kecskeméti beszédében: „ .. . Azt mondják, hogy a rendőrség rossz, hogy pártrendőrség stb ..." ,,... Bizonyos, hogy a rendőrségek sok hibát csinálnak. De ne felejtsük el, hogy fiatal intézményről van szó, hogy az új rendőrség még gyakorlatlan, hogy a legtöbb helyen még fizetést sem kap. A hibák tehát természetesek és mégis ez a mostani rendőrség minden hibája ellenére, százszor jobb, mint a régi, mert nem a demokrácia híveit, hanem ellenségeit fogja le ... arról nem mondunk le, hogy az új rendőrség a demokrácia éles kardja legyen ..." (52) Abban, hogy a rendőrség megmaradt a demokrácia fegyverének, szerepe van az SZDP igen pozitív és harcos magatartásának is, amit Szakosíts Árpád többek között így fogalmazott meg: „ ... a szociáldemokrata és kommunista munkások közül minél többen vonuljanak a rendőrség kötelékébe ..." „ ... Eddig a munkáskérdés rendőr ügy volt. Most a rendőrség kérdése munkásügy kell, hogy legyen ..." (53) c) A háborús bűnösök következetes megbüntetése fontos feltétel volt a demokratikus rend megszilárdításának és tovább fejlesztésének. Ez a kormány programjában is nagy súlyt kapott. Mégis — mivel a gyakorlatban való megvalósítása a demokratikus erők helyzetét javította — a koalíción belül is nagy ellenállásba.ütközött. A lakosság körében a legnagyobb hullámokat vető kérdés ez, a megoldás elé a társadalom minden rétege a legnagyobb várakozással tekint, amelyhez egyre inkább türelmetlenség is párosul. Már december 5-én a Néplap „Meddig ülnek még ölbetett kezekkel a debreceni bíróságok?" című cikkében felveti, hogy „ .. .a bíróságok haladó szellemű fiataljai hiába sürgetik a munka megindítását, fáradozásuk mindeddig falrahányt borsó maradt. Az újjászervezett rendőrség mellett pedig feltétlenül szükséges a bírósági munka megkezdése ..." A nemzeti bizottságok ennél is tovább mennek követeléseikben népbíróságok felállítását követelik, és meghatározzák azt is, hogy kik kerüljenek oda, ezek szerint azok, akik — háborúba taszították az országot, — az a tömeg .. . , amely személyes terrorjával megakadályozta, hogy egy hang megszólalhasson ebben az országban, amely megakadályozhatta volna a háborút, — zsidóüldözéssel az emberi kegyetlenkedések olyan példáját szolgáltatták, amely kultúrállamban lehetetlennek látszott, — akik idegenben a Szovjetunióban, Bácskában és Kárpátalján követtek el fegyveres gaztetteket. A javaslatokat a kormány figyelembe vette és 1945. január 25-én elfogadta a népbíróságok felállításáról szóló rendeletet. A rendelet intézkedik a háborús bűnösség és a népellenes magatartás jogi meghatározásáról. Fokozatokat állapít meg a bűnösség kérdésében és