Szekeres Antal: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 14. (Debrecen, 1979)

V. Az Ideiglenes Kormány legfontosabb rendeletei: - 2. A fegverszüneti egyezmény

A föld reformtörvény megjelenése után a kormány a toborzás meggyor­sítása érdekében földet ígér azoknak a katonáknak, akik fegyverrel harcol­nak a németek ellen. „ ... 15 holdas kisbirtokot kaptok, ha megszöktök a hazaáruló bitang Szálasi hadseregéből..." „ ... 25 holdas kisbirtokot kaptok, ha fegyveresen átjösztök ..., hogy oz új magyar nemzeti hadseregben harcoljatok hazánk német megnyomorí­tó! ellen ..." „ ... aki tovább harcol a németek oldalán, azt az Ideiglenes Kormány hazaárulónak tekinti..." (39) A toborzó felhívására, a debreceni toborzó iroda jelentése szerint a je­lentkező férfiak legnagyobb része napszámos és ipari munkás volt, de sok tisztviselő és kereskedő is jelentkezett. A nők között legtöbben ápolónők voltak. ,,... Különösen jelentős a munkás szervezetek toborzó tevékenysége. A szakszervezetek tagjai például csoportosan jelentkeztek katonának..." írja a Népszava 1945. február 7-én. Az új hadsereg másik jelentős forrása a hazatért hadifoglyok tömege volt, akik szintén részt kértek a fasizmus elleni háborúban, erről tudósít a Néplap 1945. március 6-i száma . .. Vasárnap lélekemelő ünnepély folyt le a Pavilon laktanyában: sok ezer magyar hadifogoly visszanyerte szabadságát és ünne­pélyes fogadalmat tett, hogy fegyverrel a kezében fog harcolni a német fa­sizmus ellen a magyar demokratikus hadsereg kötelékében ..." Az új hadsereget a lakosság is nagy szeretettel támogatta, hiányos-fel­szerelésüket különböző adományokkal (élelem, fehérnemű stb.) egészítette ki. Az erőfeszítések ellenére sem sikerült a vállalt 8 hadosztályt felállítani, mindössze kettő alakult meg, de ezek sem vettek részt Magyarország felsza­badításában. Tevékenységük arra korlátozódott, hogy Ausztriában bekap­csolódtak a front mögötti tisztogató akciókba. A sikertelenség okát keresve elsősorban azt kell tudomásul venni, hogy a magyar nép elfáradta háborúban és nemigen lelkesedett tömegével, hogy újra fegyvert fogjon még a gyűlölt Hitler ellen sem. „ ... A megelőző rendszer 1,5 millió katonát áldozott Hitlernek.. . Nem lehet ezek után csodálkozni,hogyha a férfi nemzedék kissé húzódozik a ka­tonai szolgálattól..." - állapította meg Rákosi. (40) Másodsorban természetesen a volt horthysta tisztek szabotáló tevékeny­ségét kell említeni. Ez azonban nem a hadsereg felállításának akadályozá­sában nyilvánlult meg elsősorban, hiszen saját érdekük volt, hogy katonák legyenek, akiknek parancsolhatnak, hanem az új hadsereg demokratikus jellegének kibontakoztatását gátolták, nem engedték, hogy munkás és pa­raszt származású katonákból tisztek legyenek, a hadsereg régi szellemének fenntartására törekedtek. Ez természetesen a létszám alakulására is hatás­sal volt, hiszen a régi katonai szellem taszító hatással volt az önkéntesek számára. Jól szemlélteti ezt az Ideiglenes Kormány őrzését ellátó Debreceni Őr­zászlóalj faliújságján megjelent cikk is, amelyben Korompai József őrmester többek között így írt: „... Nem szabad, hogy olyan zavaró körülmény verjen éket a tisztikar és a legénység közé, mint például aminek fültanúja voltam: egy hadnagy bajtárs kijelentette, miszerint ő nem hagyja, hogy a legénység neki azt mond-

Next

/
Oldalképek
Tartalom