„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

Milyen irányban kell idevágó célú meglevő intézményeinket továbbfejlesztenünk s minő új intézményeket kell teremtenünk, hogy a közműveltség elvitathatatlanul nagyfontosságú ügyét — melynek legmesszebbmenő felkarolása nélkül modern városi élet el nem képzelhető — a Debrecen múltja és jelene által adott viszonyok között s az előzőleg kifejtett jellegzetes vonásokkal harmóniában előbbre vigyük. Debrecen azon meglevő intézményei között, melyek a közművelődés ügyének szolgálatában állanak, nem utolsó helyet biztosított magának egy aránylag fiatal, — mindössze tíz esztendős — intézménye: a városi múzeum. Egy-két lelkes ember buzgólkodása hívta életre ezelőtt tíz esztendővel s ma már a legelső vidéki múzeumok között foglal helyet. Értékes archaeologiai, iparművészeti, kéziratgyűjteményei mellett páratlanul szép néprajzi gyűjteménye teszi különösen jelentőssé. A tíz esztendő alatt felgyűlt anyag a háború alatt végzett rendezési munkálatok során oly ízléses és tetszetős elhelyezést nyert, hogy mint puszta látnivaló is elegendő vonzó erővel bír a látogató közönségre. Hogy egy múzeumnak mily jelentős hatása van a közműveltség, a nagy tömegek műveltségének emelésére, azt bizonyítgatnom fölösleges. Az európai művelt nemzetek minden nagy városának meg vannak a maga múzeumai. Rendszerint a város legszebb helyén és legszebb épületében. A múzeumok kevés kivétellel az egész világon díjtalanul állnak a közönség rendelkezésére, holott fenntartásuk bizony nem kis áldozatot ró az illető városra. Ez nem ok nélkül van így. Mindenütt a közműveltség érdekében állónak tartják azt, hogy a nagy tömegek minél könnyebben juthassanak művelődésük ezen elsőrangú forrásához. Egy múzeum voltaképen nem egyéb, mint gyűjteménye mindannak, ami szépet, értékeset a régebbi korok megalkottak és örökségül reánk hagytak. A múzeumi tárgyak szemlélésekor elmúlt idők embereinek élete elevenedik meg előttünk. Élete azoknak, akiknek leszármazói vagyunk s akiknek munkája részes abban a műveltségi színvonalban, melyre a mai nemzedék eljutott. A debreceni múzeum érdekes az idegen számára, mert egy tipikusan alföldi magyar város múltja tárul fel előtte a maga jellegzetes eredetiségében. De kétszeresen érdekesnek kell lennie debreceni ember számára, aki apáinak és dédapáinak életébe nyerhet bepillantást s úgy tekinthet ott szét, a vérbeli leszármazottnak azzal a gyöngéd meghatottságával, mellyel ősnemesi családok ivadéka a családi archívumban, ahol minden darab a család rég elmúlt tagjainak dicsőségéről beszél. És csakugyan, debreceni családok meghitt ragaszkodással viseltetnek a múzeum iránt, aminek bizonysága az a sok újabb meg újabb adomány, mellyel gyűjteményeit évről-évre gazdagítják. A debreceni múzeum szervezete jól van megalkotva. Életre képes, nagyjövőjű intézmény.