„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - III. Olvasási kultúra

kik a lapirodalmat vezetik, a távolból, s mint a tények s eseményekkel ismeret­len, nem képesek ítéletet hozni azoknak hűsége és igazsága felől. Nekünk saját lapirodalmunknak kell lenni, még pedig olyannak, mely érde­keinket részletesen és híven tárgyalja, s hogy ez történhessék, kiki amellett, hogy tehetségéhez képest anyagi áldozatot hoz a tudományosság s közmívelődés ol­tárára, szellemi tehetségével is előmozdítsa az ügyet, mely a józan haladás és értelmesedésnek, jólétnek egyik főrugója, közvetlen tényezője. Minden szakem­bernek, akár a tudomány, akár az ipar és kereskedelem s gazdászat terén tün­tesse ki magát, hazafiúi kötelessége észleleteit közölni a nagy közönséggel azon közlönyben, mely ennek érdekeit képviseli. Legyen közlönyünk méhkas, mely­be a szellem méze dúsan rakassék le. Támogassunk minden oly szellemi válla­latot, mely arra érdemes és látni fogjuk, hogy a nyújtott áldozat megtermendi gyümölcseit. A vidéki irodalom képviselői még eddig csak úttörők voltak, kik kevés mél­tánylással, még kevesebb anyagi pártolással találkoztak. Tengette darabig min­denik a vidék szellemi orgánumát, míg lassankint mindegyik visszavonult, hogy hálásb téren használhassa tehetségeit és erejét. És még nincs eset, hogy lap a vi­déken sokáig lett volna képes magát föntartani. Nincs lealázóbb, szégyenítőbb valamely városra vagy vidékére nézve, mint midőn helyesen vezetett lapja megszűnik. Hévmérője ez a nép műveltségi foko­zatának. — És kérdjük: mi egy legszegényebb városnak is évenkint pár ezer forintot az irodalom emelésére fordítani? És évenkint 2—3 ezer forintnyi se­gélyösszeg, mindenütt megalapítaná a vidéki lapok jövőjét. Megenged nekem a t. szerk. úr, ha itt, becses lapjában kifejtem azon elvet s illetőleg azon eszközöket, melyek által egyedül remélhető, hogy a vidék közlönyei virágozzanak. Oda kell hatni a szerkesztőnek, hogy minden érdeket képviseljen. — Fel kell hívni minden társulatot, minden vállalatot, hogy azok közös érdekeik tolmá­csolásáért bizonyos évi tiszteletdíjat határozzanak meg, fel kell kérni a városi t. képviselő testületet, hogy egy helyesen vezetett közlönyt minden erejéből pártoljon. A napokban egy pesti lap azt állítá, hogy a Debrecenben megjelenő lapok 5—6000 példányban kerülnek ki sajtó alól. Elbámultam e csodás számokon, míg végre arról kellé meggyőződnöm, hogy a három lapnak összevéve is aligha van nem 6000, de 1000 előfizetője. S ez szomorú tanulsága annak, mily csekély anyagi erővel rendelkezhetik itt a múzsa! Pedig csak néhány lelkes férfiú kellene az ügy élére, kik azon csekély fáradsá­got vennék magoknak, hogy ismerőik és barátaik körében saját szellemi orgá­numaik részére szellemi s még inkább anyagi részvétet gerjesztenének. Több év előtt, midőn Thaliától (Reszler színigazgató alatt) elfordult az érde­keltség, támadtak buzgó polgárok, kik oly mozgalmat s érdekeltséget idéztek

Next

/
Oldalképek
Tartalom