Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)
III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 2. Az 1929—33-as gazdasági világválság időszakában
A napi 100 q-n felül őrlő malmok a válság évei alatt 29 * Év 1930 1931 1932 1933 Malmok száma 448 451 453 453 Szünetelt 16 10 11 3 Munkások száma 6 857 6 105 5 892 5781 Munkabér (tisztviselő, munkás) 15 274 13 116 10 788 8866 Ebből munkásoknak 9 844 8 198 6 928 5701 Átlagos munkáskereset 1 482 1 332 1 173 1015 1000 q 2 064 1 765 1 738 1650 Nyersanyag, millió P-ben 274,9 242,1 266,1 186,7 Tüzelő, világítás, millió P-ben 8,0 7,4 7,1 6,7 Termelés értéke millió P-ben 339,8 306,3 333,0 265,7 Nyers kereset, millió P-ben 41,6 43,7 49,0 63,4 megállapíthatjuk: ez elsődlegesen egyrészt a munkabérre fordított összeg, valamint a szénfogyasztásra fordított kiadások csökkenéséből következett be. A munkások száma 4 év alatt 15,5%-kal, a munkabér összege pedig 49,6%kal lett kevesebb, mint 1929-ben volt. Eközben a feldolgozott terménymennyiség mindössze 10,5%-kal csökkent. 295 A végrehajtott racionalizálás éreztette hatását a szénfogyasztás csökkenésében is, ami az 1930-as 2064 ezer q-ról 1650 ezer q-ra nivellálódott. Ez mennyiségileg 20%-os, de pengőértékben is 16,6%-os, a malmokra nézve kedvező önköltségcsökkenést okozott. A magyarországi malmok energetikai kiadása 1930-tól 8 millió pengőről, 1933-ra 6,7 millió pengőre csökkent. Az előállítási költségek malmok számára kedvező alakulását, minden látszólagos megterhelés ellenére 1930-tól a bolettarendszer is elősegítette. A látszólagos megterhelés az volt, hogy a lisztforgalmi adó összege az I. bolettás évben 5,2 millió pengő volt, 1933-ra ez 25 millió pengőre emelkedett. 296 Míg a búza és rozs átlagára a bolettarendszer bevezetésétől 1933-ig 41%-kal esik vissza, a lisztárak csak 10%-kal, tehát a két árszínvonal közötti differencia a malmok javát szolgálta. Ugyancsak kedvező számukra, hogy kivitel esetén az állam visszatérítette az exportőrnek a boletta árát és a lisztforgalmi adót. így a malmi tőke tulajdonképpen lefölözte a magyar mezőgazdaság megmentésére hozott bolettarendszer hasznát, „amit az ország olyan hősies erőfeszítéssel juttatott ezek alatt az évek alatt az őstermelésnek". 297 Ez látszólag az agrárius érdekek háttérbe szorulását mutatná, ha nem lennénk arra figyelemmel, hogy a bolettarendszer más vonatkozásaiban éppen a nagybirtoknak kedvezett a kisbirtokkal szemben. így végső soron a malom javára ható bolettarendszer nem a nagybirtok, hanem a kisbirtok hátrányára történt. Végkövetkezményeiben nem csorbította a nagybirtokosok érdekét. A válság első évében 1929-ben 1928-hoz viszonyítva 31,5%-kal még a kivitelt is tudták a magyar malmok fokozni. 298 Ennek oka a kanadai és amerikai
