Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 4. Az István malom működése 1886—1918 között

relatíve — a saját tőkeerőhöz viszonyítva — az István malom vett igénybe legkevésbé idegen tőkét, így a többi üzemhez viszonyítva kevésbé sújtották a kamatterhek, ami fontos eleme volt a rentabilitásnak. Megállapítható az is, hogy szinte egyedül a debreceni malom rendelkezett bankban elhelyezett tőkével. Ugyanakkor saját tőkéjének csupán 28%-áig nyújtott hitelt, míg a többiek 50%-ig, sőt a nagyváradi 90%-ig. Ez utóbbiak mobilitásukat, de likviditásukat is nagyon veszélyeztették. Büszkén említették meg a malom 50 éves fennállása alkalmával tartott ünnepi közgyűlésen — 1897. március 21-én —, hogy 1857től, tehát a kezdő évek nehézségei után, az eltelt fél évszázad, illetve harminckilenc év alatt 3 314 648 forint nyereséget értek el.

200 így az évenkénti haszoneredmény átlaga 83 889 frt. lett.

201 Egy százforintos részvényre pedig ugyanezen idő alatt 673,62 frt. osztalékot fizettek ki, ami évi átlagban 17,66 forint (6. sz. táblázat). A vállalati vagyon értéke ez idő alatt 1 290 909 frt.-ra nőtt, ezáltal egy-egy részvény belső értéke 351,40 frt.-ra emelkedett. Lényegesnek tartjuk arra is utalni, hogy az első tíz év nehézségei után, 1857től az évfordulóig mindössze két év mérlege zárult veszteséggel, pedig nagy tűzkárok is érték az üzemet. A századfordulót követően a vállalati tőkében 1906-ban átmeneti visszaesés jelentkezett. Ez egyrészt összefüggésben van az előző két veszteséges év miatt eszközölt nagyarányú leírásokkal, másrészt az ebben az évben folytatott építkezésekkel (silóraktár) és gépvásárlásokkal. Egyébként a malom az 1904-es és 1905-ös eredmények kivételével ismét minden évben nyereséges volt. Erőteljesen folyt a tartalékolás is, bár ezzel nem mindig értettek egyet a részvényesek. Jobban szerették volna az osztalékösszeget emelni. Kétségtelen — a rendelkezésünkre álló adatok bizonyítják —, hogy az osztalék összege az előző időszak évi 35,32 koronás átlagról az újabb periódusban 25 koronára süllyedt.

202 Rá kell mutatnunk arra is, hogy már a 19. század utolsó évtizedében, egyegy feldolgozási kampány idején, 4—5 millió forintra volt szüksége az üzemnek. A 20. században pedig még nagyobb összegeket kellett a malomnak mozgósítania ahhoz, hogy gabonavásárlásait a legkedvezőbb időben folytathassa le, és a gyors értékesítés érdekében megfelelő hitelt nyújthasson. Az 1911. október 8.—1913. december 31. között eltelt alig két év alatt a malom több mint 31 millió korona értéket számlázott. Nyilvánvaló, hogy a malom ezt a forgalmat saját tőkéjéből — bár állandóan növelte — ellátni nem tudta. Következésképpen a malom egyre nagyobb hiteleket vett igénybe. Jellemző, hogy 1886ban az István malomnak még csak 847 995,25 frt. váltóadóssága volt. Ez az összeg a többi évhez viszonyítva akkor még rendkívül magasnak számított, és valószínűleg a már egy évtizede folyó rekonstrukció saját tőkét kimerítő hatásával magyarázható. Dt mint láttuk, alig három évvel később, 1889-ben, ez a teher 62,5 ezer forintra csökkent. A század utolsó évtizedében így némi hullámzással, mégis mondhatni állandó jelleggel emelkedett, majd a 20. század