Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 4. Az István malom működése 1886—1918 között

eredő jövedelem is. Az István malom különösen 1917-ben dolgozott fel sok kukoricát. Míg ezzel új technológia vonult be az üzembe, addig a liszt előállításának módja a régi maradt. Ezt egy korabeli István malomról szóló feljegyzés a következőképpen írja le: „A malomba beérkező gabona először a Silosba kerül, hol kellő előtisztítás után, melyet egy Silosaspirateur végez el, bekerül a raktárba. Innen a malomépületbe elhelyezett koptatóba kerül a búza és rozs, hol a végleges tisztítás folyamata végeztetik el, rázó sziták, ... hámozó és mosógépek, valamint szárítók segélyével és csak ezen tökéletes tisztítás után kerül felőrlésre... A kész lisztek, a gyártmányok tökéletes egyöntetűségének elérése miatt, a malomból, ugyancsak automatikusan, szállítócsigák segítségével kerülnek a lisztkeverőbe, hol tökéletesen keverednek a lisztkamrákban, mely művelet után azonnal lezsákol tatnak, és vagy a lisztraktárba kerülnek, vagy pedig egyenesen a vagonokba, illetőleg kocsikra elszállítás céljából."

195 Ugyanebből a feljegyzésből olvasható ki, hogy az első világháború körülményei között élő üzem jól felszerelt kovács, lakatos — autogénhegesztésre is alkalmas — bádogos, asztalos, szíjgyártó műhelyekkel rendelkezett, amelyekben esztergafúró-, rovátkoló-, gyalu- és fűrészgépek is működtek. A tűzvédelmi berendezések is igen korszerűek voltak. A koptató-, malom- és lisztkeverő épületekben önműködő „Walther-systémájú" készülékek voltak felszerelve. A többi épületben és az udvaron vízcsapfejek szolgálták a tűzvédelmet. Ezeken túl az egyes épületekben ún. Minimax és Totál tűzoltó készülékek is rendelkezésre álltak. Részben az üzem, részben a tűzvédelmi berendezések ellátására egy 35 köbméteres víztorony is volt a telepen. A malmi munkásoknak étkezdéje, medencével ellátott fürdője volt. Visszatérve a háború alatti termelési, értékesítési problémához, említést kell tennünk, hogy kivált a háború elején a rövidlátó hadvezetőség nem volt tekintettel a termelésre. A szakmunkások közül is sokat behívtak katonának. Nem kis mértékben akadályozta az üzem zökkenőmentes működését a zsákok és zsákjavításhoz szükséges eszközök hiánya. Amikor pedig a jutazsákok helyett papírzsákok használatára kellett áttérnie a malomnak, a jövedelmezőség szenvedett csorbát. Egy-egy ilyen zsák ára 9-10 korona volt.

196 További problémát okozott a háború előtt is jelentkező vagonhiány felerősödése. A hadi szállítások miatt alig lehetett vagonhoz jutni. így ír erről már 1916-ra vonatkoztatva egy értékelés: „Minden kocsi kieszközlése külön utánjárást igényelt, zárt kocsit egyáltalán nem lehetett kapni... holott a nyerstermény, kiváltképp azonban a lisztszállításhoz fedeles vagonokra lett volna szükség."

197 Egyre több bajt okozott, s 1918-ra katasztrofálissá vált a szénhiány is. Emiatt többször le kellett állnia az üzemnek. A speciális háborús körülmények felsorolásának végén tennénk említést a hadihitelekről. Bár ez a kérdés kevésbé érintette a termelést, inkább a jövedelmezőségre volt közvetlen hatással. A „HadihiteP'-jegyzést kötelezővé tették. Debrecenre 1915 márciusában 500 ezer koronát vetettek ki, s ebből az István