Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 4. Az István malom működése 1886—1918 között

díj-fizetésre kényszerülnek, az áru is könnyebben szenved sérülést a hosszú raktározás miatt. „Fennakadtak a szénküldemények és a malmok nem juthatnak az üzemükhöz szükséges tüzelőanyaghoz" sem. Volt olyan malom, amelyik éppen a főidényben kénytelen volt leállni. A feldolgozásra váró nyersterményeik sem érkeztek meg idejében.

181 „... a debreceni István Gőzmalom szükséglete lisztszállító kocsikban naponta átlagosan 10-12 kocsi, s ezt a m. kir. államvasutak oly hiányosan adta az említett időben a malom rendelkezésére, hogy a hátralék hosszú időn át 30—40 teherkocsi között váltakozott."

182 November 17-én pedig már azt jelenti a malomigazgatóság, hogy 155 vagon őrlemény elszállításához szükséges kocsival tartozik a vasút.

183 Az István malom, s a hozzá hasonló kereskedelmi malmok rentabilitásának két főtényezője: a kivitel lehetősége és a gabonaárak alakulása volt.

184 A kivitel kérdésében mint az eddigiekből láthattuk, az István malom nehezebb helyzetben volt a nála kedvezőbb viszonyok között működő versenytársaival szemben. Kérdés, hogy a másik fontos tényező, a beszerezhető nyersterményár hogyan alakult a debreceni üzem szempontjából? Voltak olyan évek, pl. az 1897-es, amikor a búzatermés országosan rossz volt, s a kialakuló árak egyaránt sújtották a malmokat.

185 Az 1901-es évben ismételten magas búzaárakról és aránytalanul alacsony lisztárakról történik említés. A veszteséges árak ellenére is pangás volt a kereskedelemben, így továbbra is nagy lisztmennyiségek halmozódtak fel.

186 A gabonaárak emelkednek és az 1904-es évben ismételten különösen érvényesül a spekuláció. Az orosz—japán háború hatására a nyerstermények árai felszöktek, ugyanakkor a háborús konjunktúra a lisztpiacon nem alakult ki. Ez utóbbi téren a kereslet a szokásost sem ütötte meg.

187 Ezzel magyarázható pl. az István malom 1904. évi hatalmas, 216 372 koronás vesztesége. Az István malom speciális nehéz helyzetét előidéző okok között elsősorban a környék gyakori gabonaár-emelkedését kell megemlítenünk, mely összefüggésben állott a Debrecen környékén sűrűn fellépő aszállyal. Az 1890-es jelentések elmondják, hogy az előző évben az ország más területén 30—40%-kal volt nagyobb a búzatermés, mint a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara területén, így más malmok sokkal olcsóbban és könnyebben szerezhették be nyersanyagszükségletüket, mint az István malom.

188 Jellemző, hogy 1889 első félévében még 12—13 koronás búzaár volt a körzetben. Az ezután bekövetkezett nagy szárazság miatt az aratást már 16,50—17 koronás ár követte. Ráadásul „.. .az év első felében a fogyasztás szokatlan mérvben csökkent: a búza és a készgyártmány közötti árkülönbözet is oly hátrányosan hatott a malmokra nézve, hogy nagyobb veszteség elkerülése végett az üzemet 40%-kal megszorítani voltak kénytelenek." Az aratás után azonban megélénkült a forgalom, javultak a liszteladási lehetőségek. A század első éveiben, különösen 1903-ban és 1904-ben szintén nagyon gyenge volt a gabonatermés, ráadásul búzaszükségletének jelentős részét Ga-