Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 4. Az István malom működése 1886—1918 között

A kedvezőtlen tarifahelyzeten az első ideiglenes változtatás 1890-ben történt. A Debrecen—Fiume viszonylat a régi 161,9-ről 148,4 fillérre csökkent, ez azonban csak korlátozott segítséget jelentett a vidéki malmok kiviteli akciójának támogatásához. Mégis, hatására már a kilencvenes évek második felében ugrásszerűen megnőtt a vidéki malmok részvétele a lisztexportban.

177 Az 1900-ban bevezetett differenciált tarifarendszer következtében az eddigiektől eltérően, a vidéki malmok kerülnek bizonyos helyzeti előnybe a pesti üzemekkel szemben. Ezzel magyarázható, hogy a 19. század utolsó évtizedében alakult 29, illetve 48 új malom mind vidéken létesül. 1890 és 1900 között megnehezül a pesti malmok kivitele. A vidéki malmok pedig oly kedvező feltételekkel szállíthatnak a fiumei kikötőbe, hogy számukra kevesebbe került készáruik odaszállítása, mint a budapestieknek a nyersterményt Pestre, a készárut pedig Fiumébe szállítani. Ezzel a kormány tulajdonképpen decentralizáló folyamatot indított el a malomiparban. Előnyhöz juttatta a vidéket. Ennek volt köszönhető, hogy a vidéki malmok részesedése a kivitelből 8%-ról 24%-ra emelkedett.

178 A decentralizálódást mutatja a következő tény is: míg az 1900-as állapot szerint nyolc budapesti részvénytársaság 11 pesti és 11 vidéki malomra terjesztette ki érdekeltségét, addig 1906—1910 között e vidéki érdekeltségek száma előbb kilencre, majd nyolcra csökken. A malomipari nagyüzemek száma ellenben az országban 1898-ban: 138, 1906-ban: 181 és 1910-ben: 322. Vagyis míg az üzemek száma 2,33-szorosára nő, addig a budapesti malmok vidéki érdekeltsége abszolút számban is kétharmadára esik vissza.

179 E folyamatot segíti elő az 1896-ban korlátozott, 1900. évben pedig teljesen leállított őrlési forgalom is, ami elsősorban a pesti malmokat szigeteli el az olcsó román és szerb búzától. Az őrlési forgalom beszüntetése azonban azzal a kedvezőtlen hatással is járt a magyar malomiparra, hogy csökken a vámkülföldre szállított búzalisztexport. A helyébe lépő ausztriai piac pedig jórészt rozs és magasabb számú (barna) búzalisztfajtákat vesz át. Következményeképpen az üzemekben nagy mennyiségű, eddig vámkülföldön eladott finom búzaliszt halmozódik fel, ami jelentősen megemeli a hazai barna- és kenyérlisztárakat. Tehát az agrárius érdekek előtérbe helyezése a magyar fogyasztók kárára történt. A vasút kérdéséhez tartozik még az időszakonként mutatkozó vagonhiány. A kérdés súlyosságát növeli, hogy a magyar liszt igazán csak szeptember, október hónapokban, s ritkábban november, december hónapokban volt versenyképes Európában, amikor oda még nem érkezhetett meg a később érő orosz, kanadai, amerikai gabonából készített liszt. így a gyorsaság döntő kérdés volt. Mégis folyton ismétlődő panasz a malmok részéről, hogy a vagonhiány miatt nem tudják kihasználni a konjunktúrát.

180 A 20. században a malmok panaszos hangnemét felváltja az egyre élesebb hangú bírálat. 1911-ben a vagonhiány miatt nemcsak szállításaikat nem tudják a kedvező időben teljesíteni és ezért szállítási kamat és magas zsákkölcsön-