Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 1. A kezdet nehézségei (1848—1857)

tározták, hogy felkérik a részvényeseket a 30-30 frt. befizetésére. Beleegyeztek a 60 000 frt. kölcsön felvételébe, de elfogadták Szentpétery Jánosra mint az üzem vezetőjére vonatkozó javaslatot is. Tehát, míg az előző két kérdésben Hutflész tervezetét, ez utóbbiban Szentpéteryét fogadták el. Szentpétery javaslatának végrehajtását azonban később módosították, mert az augusztus 16-án tartott közgyűlés kimondta: „.. .a malom igazgatását Csanak József, Szentpétery János és Szabó Lajos részvényesekből álló társaságnak adja át öt évre, az évenként kimutatandó tiszta haszonból részükre átengedendő huszonöt százalék ellenében."

83 Szentpétery János rövidesen csődbe került, s a vezetést Csanak József és Szabó Lajos vették át. Mint láttuk, a malom működésének első tíz évére (1848—57) az egy helyben topogás, sőt visszafejlődés volt a jellemző. Ez egybeesik az országos általános képpel. 1848-tól 1854-ig, az abszolutizmus viszonyai között a magyar iparfejlődés alig haladt előre. Sőt egyes iparágakban visszaesés volt tapasztalható (pl. textilipar).

84 Mégis azt állapíthatjuk meg: az osztrák adó- és hitelpolitika vagy a vámhatár eltörlésének gazdasági hatásai csak részben járultak hozzá a malom válságba jutásához. A magyar malomiparra ugyanis korántsem nehezedett olyan formában az osztrákok hasonló iparágának versenye, mint a már említett textiliparra. Sőt az osztrák és cseh tartományok gyors ipari fejlődése — ami más vonatkozásaiban a magyar ipar kárára történt — együtt járt e területek városi lakosságának növekedésével, ami állandó gabona- és liszthiányt, kenyérdrágulást vont maga után, ezzel mintegy lehetőséget nyújtva a magyar lisztexportnak.

85 Ha az adott korban a magyar malomipar helyzetét elemezzük, azt mondhatjuk: ebben az iparágban az adóztatás kivételével inkább csak közvetve jelentkeztek az örökös tartományok fejlettebb szintjéből eredő nehézségek. Ismeretes, hogy az élelmezési iparon belül csak a cukorgyártásban volt jelentősebb idegen tőkebehatolás. Az István malomnál tapasztalt hanyatlás elsősorban a szakszerűtlen és hibás vezetésnek volt betudható, s nem a külföldi tőke erejének, terjeszkedésének. Feltétlenül rá kell mutatnunk azonban arra, hogy objektív okai is voltak az igen mérsékelt eredményeknek. A pesti József malom is, működésének első tíz évében állandóan a csőd szélén volt, holott olcsó vízi úttal, jó szállítási feltételekkel rendelkezett Bécs felé. A debreceni István gőzmalomnak, üzemeltetése első periódusában, még a vízi útnál drágább vasút sem állt rendelkezésére, emiatt a debreceni malom vezetői nem is gondolhattak az egyébként kedvező lehetőséggel kecsegtető osztrák, cseh piacok felkeresésére. Ugyancsak a szállítási körülmények miatt (vízi út, vasút hiánya) kellett a malomnak a gazdaságosabb széntüzelésről lemondani és a drága fatüzeléssel működtetnie gépeit. Elismeréssel kell szólnunk arról a szívósságról is, amiről minden óvatoskodásuk mellett a részvényesek tanúbizonyságot tettek. A hibák miatt ugyan éles viták robbantak ki, de kezdeményezésüket nem adták fel, megtartották az üze-