Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 3. A munkások helyzete a két világháború között

ban a Magyarországon aránylag fejlett élelmiszeriparban helyezkedtek el.

456 Az ilyen típusú üzemek azonban rendszerint nem egész évben üzemeltek. „Az élelmezésipari üzemeknek csak kb. 60%-a dolgozott az egészéven át."

457 Az üzemeltetés 8—10 hónapjában is gyakran visszaszorított, redukált termelést folytattak. Az itt alkalmazott agrárproletárok — s ők adták az itteni munkások nagy részét, mint napszámos-segédmunkások — akaratuktól függetlenül kétlakiságra szorultak. Akadály tornyosult tehát a malmok munkásainak nagy százalékát kitevő agrárproletár elé, hogy „állandó gyári munkássá" válhassanak".

458 Más oldalról figyelembe kell vennünk a mozgalom értékelésénél, hogy a malommunkásoknak az ország egyik legerősebb tőkéjével szemben kellett harcot folytatniok.

459 Ezért is késett mozgalmuk beérése. így válik érthetővé számunkra, hogy Magyarországon a technikai fejlettség magas színvonalán álló élelmiszeripar munkássága miért csak a legforradalmibb időkben (1903—1906) tudott felnőni aktivitásában nehézipari munkástestvéreihez. 3. A munkások helyzete a két világháború között Az első világháború és a forradalmak után a város gazdasági helyzete erősen megromlott a század első évtizedéhez viszonyítva. A gyengülés jelei mutatkoztak a hiteléletben, mert a helyi pénzintézetek háború előtti tőkeállományuknak 80—90%-át veszítették el.

460 Ez természetesen maga után vonta a vállalatok tőkeigényeinek kielégítetlenségét, ami nyilvánvalóan a gyárak termelő munkájára is kihatott. A gazdasági élet nehézségeit különösen a gyári munkásság érezte. Az ipari foglalkoztatottak számaránya ebből következőleg állandóan csökkent. Amíg ugyanis 1910-ben a lakosság 32,2%-a dolgozott az iparban, addig 1920-ban csak 29% és 1930-ban is még mindig csupán 30%. A gyáripar helyzetét jól szemlélteti, hogy 1910-ben 5020 munkást alkalmaztak a 20 főnél többet foglalkoztató üzemekben, 1920-ban ez a szám 3694 és 1930-ban is még mindig csak 4280. Közel ezer munkással kevesebbet alkalmaztak tehát a debreceni gyárak 1930-ra, mint a háború előtt.

461 E helyzet kialakulásában nagy szerepe volt annak, hogy közvetlen a háború után, még inkább a gazdasági válság hatására a debreceni gyárak sorra zárták be kapuikat. Egy polgármesteri jelentés pl. 1930-ra vonatkoztatva közli, hogy a háború előtt működő helyi gyárakból 21 teljesen megszűnt, 4 pedig szünetelteti a termelést.

462 A munkanélküliek számának alakulása 1929—1933 között:

463 1932 — 6900 1933 — 6210 1929 — 5000 1930 — 6000 1931 — 7557