Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 2. A munkások szervezetei és megmozdulásai 1919-ig

ra.

418 1912-ben több oldalról lépések történtek a debreceni malommunkások szakegyletének újbóli megszervezésére. Egyrészt a malommunkások központja sürgeti a Szociáldemokrata Párt debreceni helyi titkárát, hogy tegyen lépéseket a szervezet helyi csoportjának újjáélesztésére.

417 Másrészt a malom munkásai közül Deák Lajos kezdte meg társai között az agitációt. Ez olyan sikerrel járt, hogy a Szociáldemokrata Párt végrehajtó bizottsági jegyzőkönyvének tanúsága szerint már június 23-án ki is mondták a szakegylet újbóli megalakulását. Az említett jegyzőkönyv nem tartalmazza ugyan az alapításban részt vevő dolgozók számát, de egy rendőrkapitányi jelentés erről is értesítette a polgármestert. Kilencven munkás lett tagja a szervezetnek.

418 Az újabb szervezkedés láttán a malomvezetés nem maradt tétlen. A megalakulást követően alig egy héttel két munkást azonnali hatállyal elbocsátottak „a szervezkedésből kifolyólag". A dolgozótársak ugyan készülődtek arra, hogy az elbocsátások elleni tiltakozásul beszüntetik a munkát, de ezt a kísérletüket is "leszerelte" a malom vezetősége.

419 1913 augusztusára bekövetkezett „az egy esztendővel előbb alakult és életképesnek ígérkezett csoport elfulladása". A szakegylet tehát újból megszüntette működését. Mindezen nem csodálkozhatunk, hiszen a szakegylet-tevékenység nem volt könnyű feladat. Különösen megnehezült a háború első éveiben. Az országban mindenütt legyengültek a szakszervezetek, így a Magyar Malmi Munkások Országos Szakszervezete is: „1914-ben... a háborús bevonulások következtében az országos taglétszám 347-re csökkent. 1915-ben még súlyosabb lett ennek a szervezetnek a helyzete, mert a taglétszám 190-re redukálódott és ebből csak 82 volt a vidéken élő munkás. A malommunkások helyzete ez időben rendkívül súlyos volt, mert olyan munkáltatókkal kellett megküzdeniük, akik az ország legnagyobb tőkéjét képviselték."

420 A malom munkásainak harca az általános országos helyzetnek megfelelően elsősorban gazdasági jellegű; a jobb életkörülményekért, a rövidebb munkaidőért, a vasárnapi munkaszünetért, a béremelésért folyik. Fellendülés és hanyatlás, győzelmek és vereségek váltják egymást. Ezek a mozgalmi jelenségek természetesen nem véletlenszerűen és nem is elszigetelten jelentkeznek. Szoros kapcsolatban vannak az imperializmus magyarországi kialakulásával, a munkások és tőkések ellentéteinek nemzetközi viszonylatban történő növekedésével, a kizsákmányolás fokozódásával, a gazdasági válságok elnyomorító hatása elleni küzdelemmel, a nemzeti és nemzetközi munkásmozgalom forradalmasodásával. Már elöljáróban el kell mondanunk, hogy ha a malom munkásai legtöbbször nem is töltöttek be vezető szerepet a debreceni mozgalmak történetében, saját megmozdulásaik, harcaik szoros kölcsönhatásban voltak a városi, országos, esetről esetre a nemzetközi mozgalmakkal is. így illeszkedik be tehát a malom dolgozói tevékenységének mozaikkockája az országos munkásmozgalom képébe, mint annak egyik alkotórésze. Amikor mérlegre kerül a malmi munkások mozgalmának súlya, feltétlenül látnunk kell azt is, hogy ma-