Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 2. A munkások szervezetei és megmozdulásai 1919-ig

ga a város munkásmozgalmának mértéke sem érte el az ország nagyipari központjaiban (Budapest, Pozsony, Temesvár vagy Resica) lefolyt események méreteit.

421 Ennek ellenére az 1900—1903 közötti gazdasági válság hatása viszont hűen tükröződik e város munkásmozgalmában. 1900-ban, majd 1901-ben is jelentős kőművessztrájk játszódik le Debrecenben az akkordbér ellen. 1903ban a szervezett munkások száma megnőtt a városban, s az előző évi 4 népgyűlést 1903-ban 43 követte.

422 Az év márciusában kezdődő sztrájkhullámot az ácsok, kőművesek, szabók és sütőmunkások indították el, majd augusztusban tovább folytatták az István gőzmalom munkásai.

423 Ez volt a malom történetében az első sztrájk, s ez két napig tartott. Ezt a munkabeszüntetést a források szerint néhány munkás indokolatlan elbocsátása váltotta ki. A megindult sztrájk azonban nem elégedett meg „a régi munkások visszahelyezésével", hanem gazdasági követeléseiket is megfogalmazták: A lisztpadon 8 ember helyett 9 végezze a munkát s az őrlést a déli ebédidő alatt „csendesítsék" meg. Akik a munkából kimaradnak betegségük folytán, vagy a hadgyakorlatra behívás miatt, azokat visszatértük után újból alkalmazzák. Bérükkel kapcsolatban annak hetenként és szombatonként, minden halogar tás nélküli kifizetését, és bizonyos munkakörökben történő felemelését kívánták pl. „lisztpakoló napszámának minimális díjazása és pedig a következőképp: liszt mázsálóknak 3 kor., korpamázsálóknak 2,60, lisztpréses 2,40, korpakeverő 2,80, a kővágók, akik eddig öten voltak, továbbra is meghagyandók, valamint a kenők is". A sztrájkjog védelmével kapcsolatban pedig két követeléssel léptek fel: a bérmozgalomban részt vett munkások azért, mert sztrájkoltak, el nem bocsáthatók, valamint: mivel az igazgatóság által hozott határozat folytán kellett elállni a munkától, kérik a. vesztegetett napibérük megtérítését.

424 Az erélyes és egységes fellépés meghozta az eredményt. A malom vezetősége a munkások minden követelését teljesítette. A következő 1904-es évben a malom dolgozói a munkásszolidaritás nagyszerű példáját adták. A már évek óta tartó válság alatt a bérek semmit vagy alig növekedtek, miközben a létfontosságú termékek ára meredeken emelkedett. Ez a munkások életszínvonalának gyors ütemű csökkenését vonta maga után. Különösen így volt ez Debrecenben a kefegyárban, ahol a dolgozók naponta csupán 1,40 koronát kerestek. Március 25-én a Stern-féle kefegyár dolgozói leálltak, s követelték bérüknek 1,70 koronára emelését és a munkaidőnek 10 órára csökkentését. A 400 sztrájkolóhoz két nap múlva csatlakoztak a Falk-féle kefegyár dolgozói is. Ezzel a sztrájkolok száma 940 főre emelkedett. Hosszú, elkeseredett küzdelem indult meg a 940 munkás, másrészről a tőkések és ez utóbbiakat támogató rendőrkapitány, polgármester, rendőrség, csendőrség között. Sőt — mivel a rendőrség és a csendőrség teljesen kimerült —, lovas és gyalogos katonai egységek bevetésére is sor került. Letartóztatások, kitoloncolások, lovasrohamok, tárgyalások eszközeivel sem tudták elnyomni