Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 2. A munkások szervezetei és megmozdulásai 1919-ig

kében 46 kivezényelt katonai és 11 felmentett munkás van." S hogy a kivezényelt katonák 1918-ig nem erősíthették a szervezetet, jól példázza az ez évben lefolyó malmi munkások bérmozgalma során történtek egy kiragadott példája: „Hétfőn jött a parancs, hogy minden fölmentett és vezényelt katona a telepen levő laktanyába menjen kihallgatásra, illetőleg parancskiadásra."

401 Az itt öszszegyűltekkel a katonai parancsnok közölte, hogy „a honvédség kötelékébe tartozó egyénnek semmiféle nyilvános vagy tiltott egyesületekben résztvenni nem szabad. Politikai összejöveteleken, megbeszéléseken résztvenni nem szabad". Ezt követően a parancsnok a katonai bírósággal fenyegette meg a munkásokat, hogy ezzel elejét vegye a mozgalom esetlegesen sztrájkká fejlődésének.

402 Ezután a malmi munkára kivezényelt katonákkal aláíratott egy ívet „.. .hogy panasz beadásra senkinek megbízást nem adtak". Az úgynevezett felmentettekkel (11 fő) is alá akarta íratni, hogy ők sem adtak senkinek megbízást panaszbeadásra. Ez utóbbiak közül azonban csak négy munkás volt erre hajlandó, egy pedig visszavonta a panaszát.

403 A szervezet működésének visszaesését, látogatottságának csökkenését a fenti adatokon kívül jól tükrözi az is, hogy az 1902 óta eltelt időszakban (1915-ig) az egyletnek állandóan két könyvtárosa volt, most már csak egyet választanak. Ez feltételezi a lanyhuló könyv-, de egyúttal az egyleti csökkenő forgalmat is. Hozzátartozik még az önsegélyző történetéhez — de mivel ez az esemény a következő szervezeti keret, a szakegylet megalapításához is fűződik, így itt említjük meg, a malmi munkások már 1903-ban napirendre tűzték „a polgári alapítású" önsegélyző egylet helyett létrehozzák a dolgozók érdekeit inkább képviselő önálló, munkaadóktól független szakegyletüket.

404 Ezt azonban az akkori, még gyenge helyi munkásmozgalom (együttesen csak 550 tagja volt a debreceni szakszervezeteknek) és az, hogy a malmok dolgozói ekkor (1903ban) még országos viszonylatban sem rendelkeztek ilyen szervezettel, nem tette lehetővé.

405 A „Magyarországi Molnárok és Malommunkások Országos Szakegyletének" belügyminiszteri elismerése sok huzavona után 1905 decemberében történt meg, vagyis jó két évvel az 1903-as debreceni kezdeményezéseket követően. Az így működőképessé vált fővárosi szakszervezeti vezetőség nevében 1906 elején Kováts Géza ideiglenes országos elnök felhívást bocsátott ki a vidéki malmok dolgozóihoz: „A magyarországi molnár segédek és malommunkások szakegyletének alapszabályát a belügyminiszter 108 286 szám alatt jóváhagyta. Az ideiglenes vezetőség felhívja az ország bármely részén fennálló molnáregyleteket, hogy egyleti gyűléseken tárgyaljanak az országos szakegylethez való csatlakozás felől és határozataikat minél előbb tudassák, hogy így megvethető legyen az alapja az országos szakegyletnek és jövendő működésének."

406 E felhívás után kezdődtek meg ismételten a beszélgetések és a tárgyalások Debrecenben az önsegélyző liberális polgári irányultságával elégedetlen munkások között. Egyre többen győződtek meg az osztálytudatos saját munkás-