Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 2. A munkások szervezetei és megmozdulásai 1919-ig

szervezet, a szakegylet létrehozásának szükségességéről. A debreceni munkások óhaja, az országos szervezeti keretek megváltozása, a forradalmasító évek, valamint a malom 1905-ös egész évi és az 1906-os első félévi csökkentett termelése, az utóbbi hozzájárulva a munkások elkeseredéséhez; közös gyümölcsként termettek meg (táplálva a debreceni munkásmozgalom nagyarányú előrelépésétől 1905-ben 3000, 1906-ban már 6500 szervezett dolgozó van a városban) az önálló malommunkás-szakegylet létrehozásának lehetőségét.

407 Rövidesen össze is hívták a helybeli malommunkásokat. A szakegylet debreceni csoportjának alakuló jegyzőkönyvét 1906. augusztus 18-án vették fel.

408 Ezen a gyűlésen 100 malommunkás vett részt, s miután megválasztották a gyűlés elnökségét, Kováts Géza központi kiküldött felolvasta és ismertette a Magyarországi Molnárok és Malommunkások Szakegyletének alapszabályát. Azt megmagyarázva kérte, hogy a megjelentek is fogadják el, s mondják ki a helyi csoport megalakulását. Az értekezlet következő mozzanataként megválasztották az új szervezet vezetőségét. A helyi csoport elnöke Péntek Sándor, bizalmi férfiak: Erdélyi Ferenc, Nagy Mihály, Medve Gergely, Tóth Gábor, Varga József, Boldizsár Sándor, pénztáros: Bihari István, jegyző: Kozma András, ellenőrök: Nemes László és Fekete Ferenc lettek.

409 Fontosnak tartjuk megjegyezni azt is, hogy a szervezet létrejötte, illetve annak működése elé a bürokrácia útvesztőinek és buktatóinak felhasználásával hosszú ideig igyekeztek gátat emelni. Ismeretes már, hogy az alakuló gyűlés 1906. augusztus 18-án volt, mégis a Belügyminisztérium 111,353/1906 III. a. számú leiratát a város polgármesteréhez csak 1907. január 17-én dátumozták, amelyben még mindig csak „leendő eljárás végett" küldik el a „felterjesztés csatolmányait".

410 Ugyanennek az iratnak külzetén olvasható a város polgármesterének 1907. január 23-án kelt határozata: Péntek Sándor adja be a beiratkozott tagok nevét, lakását és foglalkozását. Nyilatkozzon arról, hogy a helyi csoportnak van-e külön, az országostól eltérő szervezeti szabályzata? S mutassa be az anyaegyesület a Molnár és Malommunkások Szakegyletének hozzájárulását a helyi csoport megalakulásához. Felhívja a csoport vezetőjét, hogy a fentiek meg nem történtéig „a helyi csoport megalakulását tudomásul nem vehetem és figyelmeztetem, hogy addig működését meg nem kezdheti".

411 Ezen elodázó manőverek sorából különös figyelmet érdemel a már említett polgármesteri határozatra adott válasz további sorsa. Az irat hátoldalán ugyanis újabb polgármesteri feljegyzést olvashatunk: „... a működést ideiglenesen tudomásul veszem, de az érdemleges határozathozatalhoz: felhívom a rendőrfőkapitányt, hogy a helyi csoport tagjairól készített kimutatást a vezetőség közbejöttével átvizsgálva, tegyen hozzám jelentést arról, hogy az illető tagok tényleg a kitüntetett foglalkozási ághoz tartozó magyar állampolgárok-e" ? A bürokrácia ilyen sakkhúzásai eredményeképpen tulajdonképpen egy „fe-