Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 3. Az István malom történetének utolsó évtizede (1934—1944)

kontingensének 70%-át ez a tevékenység köti le. 343 A hadsereg ellátása, ha nyereségessé tette is az üzemeket, nem hozta meg a kívánt eredményt, különö­sen nem az első világháború időszakához viszonyítva. Másrészről a háborús körülmények a panaszok hosszú sorát indították el. Egyik leggyakoribb prob­léma a szénellátás volt. A szénhiány miatt már 1940 februárjában le kellett állítani időlegesen az üzemet, de a háború során továbbra is gyakoriak voltak a hasonló természetű bajok. 344 így pl. 1942. október 10-én írja a malom igaz­gatója: „debreceni telepünk részére 2500 q szenet utaltak ki, akkor, amikor debreceni telepünknek 8 órás, tehát csökkentett foglalkoztatása mellett is 5000 q ipari szénre van havonta szüksége." 345 így aztán a csabai és debreceni telep 1942 novemberében ismételten leállt. Igen sokszor előfordult, hogy a ki­utalt, de a folyamatos termeléshez amúgy sem elégséges mennyiséget sem tud­ták leszállítani a bányák, és így további zavarokat idéztek elő az üzemeltetés­ben. A szénpanaszok másik oldalát az képezte, hogy az üzemanyag megdrágult, s ugyanakkor a kormány szociális okok miatt nem engedte a liszt- és kenyér­árak hasonló mértékű emelését, ami az őrlést ráfizetésessé tette. A malmok csak úgy találhatták meg számításukat, ha jelentős melléküzletekkel, rizshán­tolással, burizs előállításával foglalkoztak. Tovább emelte a rezsiköltségeket az, hogy az állam szociális intézkedései következtében megnőttek a munka­bérre kifizetett összegek. 346 A háború alatti kormányintézkedések közül az István malom kifogásolta a kötelező nyers- és készáru-„készletek tárolása"-t is. 1942-ben 350 vagonnál több árut kellett az üzemnek tartalékolnia. Amíg ez az ország ellátásának biz­tosítása érdekében kétségtelenül helyes intézkedés volt, üzleti szempontból rá­fizetést jelentett a vállalatnak, mert: „a jelenlegi magas kamatterhek mellett, a kezelés költségeinek növekedése miatt (raktározás) egész évi munkálkodá­sunk eredményét illuzórikussá teszi." 347 A kár részbeni megszüntetése érdeké­ben a lisztáru kamatterheinek megtérítését kérték a Hombártól, ami azonban az adott viszonyok között irreális kívánság volt." 348 A kiviteli ügyletet nagyban rontotta, hogy a quarnerói lisztkivitelt, amely­ben pedig az ide irányított összexport 51,64 százalékával részesedett a kon­szern, a kormány, tekintettel az új külpolitikai változásra — Jugoszlávia elleni támadás előkészítése — 1941 februárjában betiltotta. 349 Még a háborús idők első szakaszában, 1940-ben jelentkezett a liszt keverési arányának problémája. A kormányrendelet a kenyérliszthez búza és tengeri keverését írta elő. Ez azonban — mivel a tengerit nagy víztartalma miatt szá­rítani kellett, majd olajtartalma miatt csírátlanítani — új berendezéseket igé­nyelt a malmoktól. A debreceni malom mindent megtett annak érdekében, hogy e többletköltségektől megmeneküljön, ezért a kormánynak inkább a bur­gonyával való keverést javasolta. Másrészt kérte a maga érdekében, hogy a rekvirálást terjesszék ki búzára is, ne csak a tengerire. 350 E rekviráláskérés el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom