„Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 11. (Debrecen, 1978)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

területén olyan célzattal és intenciókkal telten, mint amiket a bizottság maga elé kitűzött, azt mondhatjuk, hogy az eredmény kielégítő, de nem lehetünk megelégedve. Vármegyénk területén az 1920-iki népszámlálás adatai szerint 27 308 analfabéta van (ebbe nincs beleértve Debreczen 12 788 analfabétája). A m. kir. Központi Statisztikai Hivatal által kiadott hivatalos kimutatás e tekintetbe meg is bélyegzi vármegyénket, amennyiben kimutatja, hogy az analfabetizmus elleni küzdelemben mindegyik törvényhatóság területén lényeges javulás állott be. „Egyetlen kivétel azonban Hajdú vármegye, hol a legutóbbi 10 év alatt csak 0,8% javulás észlelhető." (Kiemelés az eredeti szövegben. Szerk.) Igaz, hogy az analfabéták létszámbeli kimutatása ellen a legtöbb községből tiltakozás jelentetett be s magyarázatok is adattak e csúfos tünemény okáról, ez azonban még nem veszi le rólunk a bélyeget, nem emeli vármegyénk kulturális színvonalát. Alispán úr által elrendeltetett községenként az analfabéták összeírása. Ennek eredményeképpen a beérkezett összeírások alapján a következő ellentétes adatok kerültek felszínre: Az 1920-iki népszámiásás adatai szerint Hajdúböszörmény analfabétáinak száma: 4733, Hajdúnánásé: 2769, Hajdúhadházé: 1881, Földesé: 474, Hajdúszováté: 396, Kábáé: 668, Nádudvaré: 2019, Püspökladányé: 2661, Balmazújvárosé: 2076, Hajdúsámsoné: 1784, Mikepércsé: 230, Tiszacsegéé: 1075, Vámospércsé:926, ezekkel szemben az összeírás eredménye a községek megfelelő sorrendjében: 212, 359, 164, 6, 69, 65, 87, 460, 50, 136, 133, 46, 31, azaz a népszámlálás adatai szerint 21 692 analfabétával szemben az összeírás eredménye: 1816. Az 1920-iki népszámlálás statisztikai adatait ezek alapján kétségbe vonhatjuk, de ez rajtunk nem segít. A hajdúk ősi fészke ázsiai sötét foltként látszik Csonka-Magyarország testén. Az analfabétákat oktatni, a helyzetet tisztán kellene látni, meg is van reá a mód, az út, de ilyen támogatással mint amilyen eddig megnyilvánult, bár az eddigiek is megbecsülhetetlenek és csak azok révén tudtunk idáig is jutni, — továbbmenni kézzel fogható eredményt elérni csupán az eddigiekkel már nem lehet. Pénz, pénz és pénz és még nagyobb erkölcsi és cselekvő közreműködés kell! Vármegyénkben azoknak a lelkét, kiknek megértésére, az értelmiséggel való együttműködésre e zivataros időben - egyéni és nemzeti szempontból is oly nagy szükség volna, azoknak a lelkét rákfeneként emészti a középkorból itt maradt boszorkányságban való hit, avagy a demagógia és ponyvairodalom gyalázatos termékei. A hajdúk eme ősi fészkében még mindig hisznek a lélekvándorlásban, a szivárvány felszippantó, fiusító, avagy lányosító erejében, a bútorroppanás, a kuvik megszólalás, a csillaghulláshoz fűzött halál bekövetkeztében, nem is szólva a 13-as számról, mely babonának még intelligens emberek között is hódolnak, nem átallanak megbájolásról beszélni. Hisznek a boszor-