Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikalrásról általában

A mai honismereti tevékenység, s ami a szakköri nevelés módszerét illeti, átfogó, fejleszti az egyén sajátosságait, de úgy, hogy a közösségen belül a szocialista nevelő funkciót erősítse. Egyén és közösség nem választható el egymástól, mivel a közösség nagy hatással van az egyénekre, de az egyén csak az alkalmazkodás révén válik a közösség alkotó tagjává. A munka eredményességét ha teljes mértékben nem is határozza meg, de nagyban befolyásolja a vezető egyénisége. Mert a vezetettek bíráló éles szemmel figyelik egész emberi magatartását, felkészültségét, s elvárják tőle, hogy a közösség vezetését tapintattal, hozzáértéssel és irántuk való bizalommal sőt lelkesedéssel végezze. így a dolgok összefüggésben látásával, célratörő akarattal lehet elérni a kivánt szép ered menyeket a nép alkotó erejének felismerésére* Ha közös cél és elhivatottság Összetalálkozik,komoly munkafegyelemmel párosul, az eredmény nem marad el. Ez a munka szorosan Összefügg a helytörténettel, illetőleg a helytörténe tirással. A honismereti kutatómunka nem egy helytörténeti monográfia alapját vetette meg* A helytörténetirás nem csupán a tudományos kutatómunka szempontjából-nagyjelentőségű, hanem gyakorlati céljaink megvalósításának sajátos eszköze. Helytörténetkutatásunk számos gyakorlati fontosságú eszmei és gazdasági jelenségre ráirányította a figyelmet, amelynek lecsapódása a népgazdaságban mint előrevivő tényező jelentkezik. A helytörténet ismerete az iskolai oktatásnak egyáltalán nem lebecsülendő tényezője, a honismereti érdeklődés elmélyítését szolgáló tudományos tevékenység, amivel a társadalmi tudatosság fej leszté-