Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikalrásról általában

sét segíti elő, ahogyan ezt Dr. Kolozsvári Lajos a HajdúBihar megye Tanács Végrehajtóbizottságának titkára raegfogalmázta. "Nem véletlen tehát, hogy a felszabadulás után e nem is éppen ujkeletű tudományág szinte újjászületett, egyre szélesebb körben művelik s túlzás nélkül: ma már a legelrejtettebb falu lakosainak érdeklődését is magával ragadta". Néhány esztendeje a megyékben is létrejöttek a Honismereti-Helytörténeti bizottságok, kialakult a helytörténeti kutatók széles köre, amely egyre jobban indokolja, hogy a kutatómunka eredménye jól szerkesztett Írásokban^nyomtatásban lásson napvilágot. , "A magyar tudományos szakirodalom a helytörténet fogalmát nem differenciálja oly mértékben, mint akár a német, akár a lengyel, amely különbséget tesz az efyes települési egységeket feltáró munkák és a nagyobb tájegységet ismertető tanulmányok műfaji meghatározása között. Nálunk a helytörténetírás általában azokat a munkákat foglalja magában, amelyek nem országos kutatási távlatokat tartanak szemük előtt, hanem akár egy-egy község, akár egy-egy szélesebb horizontú település fejlődését vizsgálják. A mi szakirodalmi szókincsünkben összefonódik valamelyik község helytörténete a nagyobb tájakat összefogó történeti ismertetéssel, legyenek azok akár köz' 3 igazgatási egységek, mint pl. a Hajdúkerület, akár megyék". A helytörténetírás a helyi kutatási eredmények alapján olyan jelenségekre hivhatja fel a figyelmet, amelyek fontosságuk miatt érdekesek, általánosításokra is alkalmat nyújt, s ezáltal az országos fejlődés vizsgálatának menetébe szervesen beillik. Az országos történetírásnak szerves része a helytörténetirás,